Lasse Hallström a Csokoládé után újabb romantikus ínyencfilmet komponált: a látvány andalító, az ízek és az illatok szinte lejönnek a vászonról, a csipetnyi humor és a szerelem pedig kellemesen fűszerezi a nem túl nehéz tartalmat. A svéd rendező – Steven Spielberg bábáskodásával – elvitte Bollywoodot egy középkori provanszál kisvárosba, majd összeboronálta a két világot a konyhaművészet iránti rajongás közös nevezőjén.
Európába indul egy indiai család, hogy többgenerációs vendéglátási tudásukat bevetve éttermet nyissanak, egyben új otthont találjanak egy „jobb” világban. Ott állapodnak meg, ahol épp elromlik tragacsukon a fék, mert hiszen a fékek nem romlanak el csak úgy, az ízek pedig emlékeket idéznek – halljuk az ártalmatlan kis konyhabölcsességeket.
Épp egy Michelin-csillagos, elegáns francia luxusétteremmel szemben nyitják meg (csiricsáré, zajos és sokszagú) sajátjukat, mivel elég karakánok ahhoz, hogy versenyre keljenek az eltartott kisujjú franszia gásztrönómiával, ráadásul titkos fegyverük a középső fiú, Hassan (a megbabonázó tekintetű Manish Dayal),aki séfként akár még több Michelin-csillagot is le tudna hozni az égből.
Miközben a gőzölgő, piruló, sercegő és krémesen lágy finomságok virtuálisan minden érzékünket kényeztetik, végigkuncoghatjuk a két konkurens étteremtulajdonos (a rutinos bollywoodi sztár, Om Puri és az üdítően szarkasztikus Helen Mirren) vetélkedését. Ez az ádáz és roppant mókás csatározás a film sava-borsa, Hassan és a francia séfnő, Marguerite (a kissé halovány, de bájos Charlotte Le Bon) rivalizálástól szintén nem mentes szerelme kissé sótlanra sikerült.
Minden mozzanat kifinomult jó ízléssel van tálalva, nem túl szirupos és nem is túl kesernyés. Noha piedesztálra emelik az ételkészítést, mint az egyik legművészibb és legspirituálisabb foglalatosságot, időnként azért némi egészséges iróniával odapörkölnek az úgynevezett csúcsgasztronómiának is.
Bár Az élet ízei nem tesz le igazán újat az asztalra, zamatos és könnyed filmdesszert a fülledt nyárestékre.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
