„Szuverén asszony vagyok” – mondta nemrég egyik barátom felesége. Ő bizony oda megy, és akkor, amikor csak akar. A köznyelvben a szuverenitás önállóságot jelent. Jean Bodin francia jogfilozófus fogalmazott így a XVI. században: „Az állam több családnak és az ő közös ügyeiknek jogszerű kormányzata szuverén hatalommal”.
Ez azt jelentette Bodin szerint, hogy a szuverén törvényeket alkothat és semmisíthet meg, hadat üzenhet, békét köthet, igazságot szolgáltathat, megkegyelmezhet, és megilleti a hódolat fogadásának joga. Barátom felesége szerint ez rá nagyjából illik is. „Komoly ember volt ez a Bodin” – mondta. Igazából szemérmesen elhallgattam előtte, hogy ez a Bodin megégettette a boszorkányokat.
Hans Kelsen német tudós szerint szuverenitásról a kezdetek kezdete óta beszélhetünk. Ez ugyanis az állami főhatalmat jelenti, kívülről nézve pedig azt, hogy nem áll az ország más hatalma alatt, például nincs nemzetközi igazgatás. Szilágyi Péter és más tudósok ugyanakkor úgy vélik, hogy csak a modern államok kora óta beszélhetünk szuverenitásról. Igazából a nemzetállamok kialakulásának kora, az 1815-ös bécsi béke után lett a szónak különös jelentősége, illetve a német egység megteremtésekor. Mennyi joguk maradhat a szövetségi államoknak, ez volt az alapkérdés. Nincs új a nap alatt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
