Szeretünk átvenni

Manapság az angolból veszünk át kifejezéseket, régen a szláv, a latin és a német nyelv volt szavaink jelentős forrása. Balázs Géza egyetemi tanár a magyar nyelv múzeumában külön táblát készíttetett a legismertebb jövevényszavainkról. Íme, egy kis ízelítő.

Az angol térhódítása megállíthatatlan: hardver, hosztesz, fájl... Ismertebb cigány eredetű szavaink: csaj, csávó, csór, gádzsó, góré, kajál, lóvé, piál, roma. Iráni eredetű nagyon sok régi szavunk: asszony, híd, tej, tíz, vám, vásár. Jiddis jövevényszavak: gój, handlé, jampec, jatt, kóser. Kun eredetű szavaink: balta, bicska, csákány. A latinból oly sokat vettünk át, hogy csak néhány példát emelek ki: iskola, patika, sors. A német szavak száma is nagy, a farsangtól a zokniig vagy a zsemlyéig. A török eredetű kifejezéseink két csoportba oszthatóak. Az egyik az ótörök szavak csoportja (bika, bor, búza, disznó, gyöngy, tyúk), a másik a későbbi, oszmán-török jövevényszavak csoportja (harácsol, pamut).

A szláv nyelvekből is nagyon sok szót vettünk át. Csak néhány példa: bolgár eredetű a palota, a zarándok; cseh eredetű a csésze; lengyel a bekecs, a galuska; orosz eredetű a tanya, a zátony; szlovák a kasza; szlovén a malac; ukrán eredetű a harisnya szavunk. Francia divatszavak régen is átkerültek a magyarba (pl. címer), és ez ma sincs másképp (fesztivál, bulvár, garzon).

Szókincsünket gazdagítják a nemzetközi szavak (automata, csekk, rádió), és a sok nyelvben megjelenő, hozzánk angol vagy francia közvetítéssel eljutó vándorszavak (borbély, kömény, majom, maszlag, mustár, papagáj, paripa). Az uráli alapszókinccsel, a belső keletkezésű szavainkkal, jövevényszavakkal együtt nagyjából százezer szótári szavunk van, de a nyelvjárási alakokkal, szakszókinccsel összesen – Lomb Kató szerint – akár egymillió szó is lehet a magyar nyelvben. Ha ebből húszezret használunk, már választékosan beszélünk.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!