Egyszer nagyon pórul jártam egy utca átnevezése miatt. Régen Sopronban, a Gyóni Géza utcában laktam. Mivel minden második ember, akinek elmondtam a lakhelyem nevét, megkérdezte tőlem, hogy ki volt Gyóni Géza, alaposan felkészültem.
Megtanultam a „Csak egy éjszakára küldjétek el őket” kezdetű versét, órákig tudtam mesélni pálfordulásáról, háborút dicsőítő, majd háborúellenes költészetéről. Ezek után nem csoda, hogy amikor vettem Pesten egy kis lakást a kilencvenes évek elején, rögtön utánanéztem, ki is az a Répássy Jenő, akinek a nevét az utca viseli. Nem találtam róla semmit. Addig kutakodtam, míg kiderült: ilyen nevű híresség nem létezett, állítólag véletlenül elírták. Mészáros György, a budapesti utcanevek ismert kutatója úgy vélte, biztos Répásy Mihályra gondoltak, aki honvédtábornok és ideiglenes hadügyminiszter volt a szabadságharc vége felé. Mindenesetre 1999-ben átkeresztelték az utcát Répásy Mihályra.
Úgy jártam, mint a paraszt bácsi a mesében, aki három országban is élt, pedig sose költözött el Munkácsról. Próbálták már megmagyarázni egy hivatalban valamilyen szerződés kapcsán, hogy a Répássy Jenő meg a Répásy Mihály az ugyanaz, vagyis igazából dehogy, de lényegileg igen? Én megkíséreltem, nem is egyszer. Jó móka, higgyék el. Volt olyan, hogy hivatalos papírt kértek a névcseréről, eredetiben. Aztán meggyőztem az illetékest, hogy talán mégse kéne.
A világon léteznek olyan országok, ahol számokkal jelölik az utcákat, és olyanok is, ahol az utcák helyett a házakat nevezik el. Vannak, ahol hosszú évtizedek óta nem változnak a közterületek nevei, de ennek ellenkezőjére is akad példa.
Magyarországon nagy divat a közterületek átkeresztelése, ami bizonyos értelemben nem csoda. Az utcanév lehet valakinek vagy valaminek a történelmi lenyomata. Akiről utcát neveznek el, annak emléke örökké élni fog. Helyesebben mindaddig, amíg le nem cseréljük a táblákat. Érdekes, hogy a politikusok pártállástól függetlenül gyakran fontosabbnak érzik a közterületek nevének megváltoztatását, mint az ott élők. Nem véletlen, hogy több településen nem kell kikérni a helyiek véleményét a névcsere előtt. Az utcanév gyakran szimbólum, kortörténet, és ez már politikai kérdés.
Budapesten az amerikai szokásoktól eltérően betűk vagy számjegyek nem helyettesíthetik az utcaneveket. Ez ugyan bonyolultabbá teszi a tájékozódást, de egyedibbé varázsolja a várost. A héten módosított rendelet szerint személyről utcát elnevezni halálát követően, legalább 5 év elmúltával lehet, kivéve, ha díszpolgár az illető. Csak tegyünk ki egy táblát, hogy mindenki tudja, mit is csinált az illető.
Budapesten sok egyforma név van. Kossuth nevét húsz, Széchenyiét tizenhét utca vagy tér viseli. Ennek az is oka, hogy amikor a szomszédos településeket a főváros bekebelezte, az újdonsült kerületek megtartották a régi elnevezéseket.
A jó utcanév egyedi, egyszerű, könnyen megjegyezhető, kiejthető és leírható. Persze mindezt felülírhatják történelmi, társadalmi, kulturális szempontok. Prielle Kornélia színésznő nevének ejtéséről még ma is vitáznak (prielle vagy priel), Cházár András nevét pedig sokáig a 7-es busz vezetői is hibásan ejtették (császár a helyes). Az Elvis Presley tér nevének leírása is fejtörést okoz majd néhány polgárnál, azt hiszem, de a turisták biztos könnyen meg fogják jegyezni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
