A nagy sikerrel futó, cyberboszorkány punk művészetet és a poszthumanista jövőképeket feltáró Adatgalaxisok című előadás-sorozat szervezőjét-előadóját, Sós Dóra Gabriellát, az ELTE BTK Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Program doktoranduszát kérdeztük.
– Harminc évvel ezelőtt a cyberpunk-irodalom alapítói milyen jövőképet vetítettek elénk?
– Bruce Bethke, William Gibson és Bruce Sterling – őket tartjuk a cyberpunk (CP) atyjainak – írásainak fő kérdései a magas technológiai fejlettség és az emellett létező társadalmi/morális értékválság kettősségéből fakadtak. Megkérdőjelezték az addigi emberi testképet is. Míg korábban az emberi test tökéletesnek tűnt, az evolúció csúcsaként jelent meg, addig a poszt- és a transzhumanista felfogás elveti ezt. Sokkal fluidabbá válik az antropológiai nézőpont: hol kezdődik, hol végződik az ember…
– Egy pillanat, poszt- és transzhumanizmus? Kik léptek át és túl az emberen?
– A transzhumanizmus egy emberközpontú, a felvilágosodásban gyökerező ideológia, inkább praktikusabb szemléletmód és politikai irányzat. Úgy gondolja, minden eszköz bevethető az emberi életszínvonal megtartása, az életkor meghosszabbítása érdekében: nyugodtan lehet a testet fejleszteni, helyreállítani, kibővíteni (implantátumokkal), köreikben népszerű a géntechnológia, a krionika. A poszthumanizmus a posztmodern filozófiából ered: amennyiben a gép és ember egyre inkább egyesül, az emberi test és az identitás fogalmát újra kell gondolni, pl. mi természetes, mi mesterséges. Képviselői körül kerülnének ki az elsők, akik űrlényekkel házasodnának és egyenrangúságot adnának a mesterséges intelligenciáknak.
– Említene ismertebb filmes példákat?
– Előbbire a Gattacát, ahol a természetes ember versenyhátrányba kerül a genetikailag megtervezettel, utóbbi kapcsán az ember és android közti szerelmet bemutató Ex-machinát ajánlanám megnézésre.
– A jelenkori CP alkotások milyen világ elkövetkezését valószínűsítik?
– A mostaniakban is ott a punk lázadó szellemisége a hatalmas nemzetközi mamutcégek ellen, a városi szubkultúrák kavalkádja, a depressziós, kiégett hősök, akik az élet értelmét a gépeken keresztül keresik. De sokkal szélesebb lett a zsánerpaletta: megjelent a nanopunk, biopunk stb. Ez már a majdnemjelen, a minket körülvevő multikulti, ahol egyre szabadabban megteremtheti az ember az identitását.
– Ön szeretne ebben a világban élni?
– Kipróbálnám, de nem tudom, hogy viselném azt az értékválságot, amit a CP közvetít.
– Korábban a Queer nevű könyvkiadója a melegkultúra és a fogyatékkal élők világának irodalmát jelentette meg, tudósként az avantgárd és a cyberpunk foglalkoztatja – miért érdeklődik ennyire a peremműfajok iránt?
– Nagyon egyszerű. A peremlét és -műfajok mindig új szemszögből tudják megmutatni, hol zárja be magát egy társadalom. Engem meg az érdekel: hol lehet megnyitni.
Johnny Mnemonic című film víziója – Az Adatgalaxisok következő előadása Cyberpunk fantáziák címen május 23-án lesz a budapesti FUGA Kortárs Építészeti Központban 19 órától.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!