Nyomorgó korszakalkotó

Mindössze negyven év adatott meg a két világháború közötti korszak egyik legkiemelkedőbb magyar festőjének. Derkovits Gyula születésének idén ünnepeljük 120. évfordulóját. A Magyar Nemzeti Galéria pedig több mint kétszáz művet magába foglaló kiállítással tiszteleg a művész előtt.

A munkásosztály képviselője, a kapitalizmus elleni harc éllovasa, a vállaltan nyomorgó, segítséget mástól el nem fogadó művész – így került be a köztudatba Derkovits Gyula. A mostani kiállítás nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint átfogó életművön keresztül bemutatni a művészt.

Édesapja remek asztalos volt, ám kevésbé jó üzletember, így a család gyermekeinek is hamar be kellett állniuk apjuk mellé, segíteni. Az asztalosműhelyben eltöltött évek azonban nem sok képén jelenik meg közvetlenül, a munkásosztály gyötrelmei iránt viszont rendkívüli érzékenységgel fordul. Megragadja, és nem engedi el. A művész alkotásainak sajátossága a szuggesztív, megszólító hang, amely közvetlenül szólítja meg a nézőt, állásfoglalásra késztetve.

A kiállítás öt nagy fejezetre osztja Derkovits életművét, a kurátorok pedig irodalmi fogalmakkal jelölik ezeket a témákat, kortól, időtől, történelmi helyzettől függetlenül.

A korai művekre jellemző elégia, a melankólia, egyfajta sajátos, idilli kép, szántókkal, mezőkkel, a természettel összhangban élő embert mutatja be. De drámából sincs hiány, a világháborút is megjárt, megélt ember üldözöttsége, a kiszolgáltatott megnyomorított ember, a tömeg: mind az expresszionista Derkovits kibontakozását segíti. A szatirikus hang sem áll távol a művésztől – hogyan másképp is ábrázolhatná a kövér, formátlan nagytőkés társadalmi réteget a nyomorgó munkásosztállyal szemben? A nézői kreativitást engedik szabadjára a bonyolult kompozíciók, az esszé képzőművészeti formái, míg a himnikus tematikájú képek az ember feletti, és életét meghatározó erő – szerelem, közösség, erőszak – bemutatása.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!