Bogyó Noémi: Vakfoltok
Szerelem, féltékenység, dráma, halál – történelmi- társadalmi szövetbe ágyazva, ironikus filozófiai eszmefuttatásokkal. Az elsőkönyves szerző a csehszlovákiai államalakulat 1988–89-es bukását eleveníti fel négy egyetemista szemszögén keresztül és egymáshoz való viszonyuk alapján. A múlt támad föl elsősorban remények, kételyek, csalódások, félelmek, fellángoló és lassan hamvadó érzelmek sorozatának háttereként, miközben ez a háttér nagyon is aktív, meghatározó alakítója „az emberi csomópontok” sorsának. A művészetnek élő zseniális festő, Adam és a fivére, a társadalmi változások elősegítőjeként a forradalmat aktívan élő Martin testvéri rivalizálásának nemcsak saját maguk az elszenvedői, de két lány is, a közgazdász Sofia és kibernetikus Helena, akik képtelenek választani a fiúk közül. Így aztán bonyolult szerelmi négyszöget alkotnak, ami mindannyiuk életét kisiklatja, álmaik és tehetségük előrajzolta lehetséges jövőjét egészen más (vak)vágányok felé tereli. Az érzelmi-hatalmi játszmák mellé csak ráadás, de nem mellékes, az állambiztonsági beavatkozás, mely örök lelkiismeret-furdalásra kényszeríti, árulóvá teszi a legesendőbb, a társadalmi változásokat csak passzívan konstatáló fantaszta művészt.
A négy évszakra, fejezetre bontott történések hol egyes szám első személyben, hol harmadik személyben mesélődnek el, hol Adam, a narrátor, hol Sofia naplójából értesülünk a prágai, pozsonyi eseményekről, hálószobatitkokról ’88–’89-ből vagy tíz évvel későbbről. A különböző nézőpontok hol erősítik, hol relativizálják egymást, mindenki csak részleteket érzékel az elképzelt nagy egészből, nincs rálátása mindenre, sok a vakfolt.
A képet és az elbeszélői képletet pedig tovább színesíti a művész szereplő önsanyargató szellemi delíriuma a megváltást kereső, Zenit fényképezőgépbe zárt nyolc feltaláló-filozófus (Mo Ti, Platón, Arisztotelész, Brunelleschi, Giovanni Battista della Porta, Kepler, Johannes Zahn, Daguerre) párbeszédeinek színrevitelétől – ők mind a látást és a világlátásunkat ma is meghatározó figurái a történelemnek és a Vakfoltok történeteinek. Hogy kinek mi lesz aztán a megváltás, az elsősorban az olvasó saját életeseményei és -emlékei (valamint vakfoltjai) függvényében dől majd el – a regény ezek feltérképezéséhez kínál lehetőségeket!
(Kalligram, 2017. 264 o.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!