Olvasóink levelei a Vasárnapi Hírek december másodikai számában.
Már az ételosztást is kikezdték
Ferkánné Tomiszláv Mariann, Budapest
Megszoktuk már, hogy az ünnepek alatt városainkban ételt osztanak a szegény emberek részére. Nem, nem az állam, amely azzal dicsekszik, hogy milyen jól élnek a magyar emberek. Az állam soha nem vesz részt az ételosztásban, az emberek megszokták, hogy a honi civil szervezetek és a kisebb egyházak foglalkoznak ezzel a nagyon fontos dologgal.
Ezután miniszteri rendelet tilthatja meg a civil szervezeteknek és a politikai pártoknak az ételosztást. (A javaslat egyelőre egyeztetés alatt áll.) Ugyanis kizárólag állami, önkormányzati és egyházi szervezetek kaphatnának területfoglalási engedélyt ételosztás céljából. Közelednek a választások, forradalmi kormányunk a Soros György által támogatott civilekkel harcol. Ezért tiltanak mindent, ami az embereknek azt juttatja eszébe, hogy nem a magyar állam segít nekik a nehéz időkben, hanem a civil szervezetek, amelyek mindent megtesznek, hogy a rászorultak legalább karácsonykor jóllakjanak. A mai hatalom mindent megtesz azért, hogy tönkretegye a civil szervezeteket. A kormány nem érti, hogy az emberek nagyon jól tudják, ki ad nekik egy tányér levest. A hazug propagandából, sajnos, jóllakni nem lehet!
Milyen jövőt kell megvédeni?
Csendes István, Kápolnásnyék
Az unió csúcstalálkozót szervezett a Szociális Jogok Európai Pillérének elfogadása miatt november 17-én Göteborgban, hogy lerakják a szociális Európa alapjait. A bizottság elnöke előzetes levelében leírta, hogy a 2006-os gazdasági-pénzügyi válság következtében Európában a munkanélküliség, a szegénység, az egyenlőtlenség magas szintre emelkedett, utat nyitott az idegengyűlöletnek, a populizmusnak. Azóta a válságot ugyan sikerült leküzdeni, a gazdasági növekedés elérte a 2 százalékot, de az embereknek kézzelfogható eredményeket kell felmutatni, hogy javuljon mindennapi életük.
Prioritás a növekedés. Tisztességes munkafeltételeket kell teremteni, meg kell határozni, milyen legyen a jövő oktatása, kultúrája. Erős társadalmi párbeszédet kell folytatni, kikérni az emberek véleményét.
Ezzel szemben mi volt a Fidesz kongresszusán? A jövőnk útmutatása helyett az idegengyűlölet szítása, populista jelszavak, az ellenzék sárba tiprása. A hozzászóló strómanok Orbán imádásán és az ellenzék pocskondiázásán kívül másról nem igazán beszéltek.
Orbán három feladatot határozott meg: elmélyíteni politikánk szellemi és lelki alapjait; megerősíteni, amit országunk verejtékesen elért; megvédeni Magyarország jövőjét.
Semmi konkrétum. Ugyan, mit értünk el, milyen jövőt kell megvédeni? Mintha nem az unióban élnénk! Mit mondott Orbán a csúcstalálkozón? Magyarország mély válságban volt 2010 előtt, de létrehoztunk egy magyar modellt, amit nem akarunk lecserélni. Pedig nem ártana. Neki a hatalom megtartása a legfontosabb, nem a mi jövőnk.
Szükség van nemzeti tőkére
Répássy Péter, Budapest
Nagy szerencséje van a múlt heti ügyetlen kőbányai bankrablónak.
Kevesen figyeltek fel egy Lázár János-nyilatkozatra, melyben a riporter kérdésére, mi szerint elképzelhető-e, hogy tisztességes úton néhány év alatt egy egyszerű gázszerelő milliárdos legyen, kapásból válaszolt, hogy NEM! Igaz – gondolom, ráérezve a felelet rizikójára –, rögtön javított, hogy természetesen megmondtuk, hogy szükség van a nemzeti tőkére. Mi van, ha kőbányai emberünk arra hivatkozik majd a bíróság előtt, hogy ő nem is lopni (rabolni) akart, csak a nemzeti tőkét akarta növelni, mivel egy gyűlölt multicégtől orozta a pénzt, és egyébként is, mint a belvárosi fideszes tanár – aki az osztálypénzt apránként hazavitte megőrzésre –, ő is csak otthon akarta egy ládikában őrizni azt?
Nesze, nektek, ügyészek, az egyik esetben a főminisztert, a másik esetben pedig az eljáró kollégáikat kellene meghazudtolni, hiszen ők mindkét esetben közölték, hogy nincs itt semmiféle bűncselekmény, tessék szépen továbbmenni!
Fülig Viktor
Fábri Ferenc, Budapest
Orbán és Vona ismét összeakaszkodtak a parlamentben. A Jobbik elnöke választás előtti vitára hívta ki a miniszterelnököt, aki korábbi meccseikre hivatkozva „pótvizsgára” jelentkezésnek minősítette a felszólítást.
Vona szerint Orbán fiatal demokratából öreg despotává vált, aki erre a következő P. Howard-mondattal válaszolt: „Rájöttem, hogy uralkodni könnyű, csak trónhoz jusson az ember ebben a nagy tolongásban.”
Fülig Jimmyt teljes joggal idézte a kormányfő – neki már sikerült trónhoz jutnia, noha a koronával még csak játszadozott, ahogy az emlékezetes fotó mutatta. Mindenki láthatja, hogy Don Fülig de Victor képtelen köztársaságban, parlamenti etikettben, egyenrangú kapcsolatokban gondolkodni, neki az egyeduralom, az autokrácia a terepe, s kihívóival szemben is csak ilyen lekezelően képes viselkedni. Már régóta nem válaszol érdemben a neki feltett kérdésekre, inkább visszavág, dehonesztál, lealázza a kérdezőt. Orbán már régóta nem politikusnak, de felkent személynek érzi magát és felségsértésnek vesz minden olyan hangot, amely kritizálja tevékenységét.
Uralma azonban egyáltalán nem olyan mulatságos, mint Fülig Jimmyé volt a Boldogság-szigeteken (bár eszközei sokszor eléggé nevetségesek), sokkal inkább tragikus az országra nézve.
Tartósan átformálta a világot
Horváth Csaba, Balatonfüred
Orbán Viktor miniszterelnök hivatalos közösségi oldalán emlékezett meg a nagy októberi forradalom századik évfordulójáról. Szerinte „nem volt se nagy, se októberi, se forradalom. Egy külföldről pénzelt kis novemberi államcsíny volt”.
Az elnagyolt sommás ítélet nem éppen történelmi pontosságú. Oroszországban 1917-ben olyan agresszív kommunista csoport ragadta magához a hatalmat, amely a 20. században a terror és a diktatúra eszközeivel a szovjet birodalom képében térben és időben tartósan átformálta a világot. A bolsevizmus azért ragadhatta meg olyan könnyen a politikai hatalmat 1917- ben, mert nem kellett áttörnie a polgári társadalom hatalmas erődítményrendszerén, nem kellett meghódítania ideológiailag a civil társadalmat – szakszervezetek, egyházak, egyesületek köztes világát –, mivel az nagyon gyönge, törékeny, kialakulatlan volt Oroszországban. Másrészt a nincstelen tömegeket a I. világháborúban elszenvedett veszteségek és az éhínségig romló gazdasági helyzet is a vörösök karmai közé hajtotta. Hatalmuk több mint 70 évig fennmaradt.
Hatása tehát nem csak nagy, hanem – sajnos – korszakalkotóan és világformálóan óriási!
Lássunk tisztán!
Forró János, Budapest
Rétvári Bence ismét produkálta magát, de keveri a dolgokat, eteti a nyugdíjasokat. Tudassuk vele, és bennünk is tudatosuljon, tisztelt nyugdíjas társaim: senki nem vett el a nyugdíjunkból! Minden évben tisztességesen megkapjuk mind a 12 hónapra a nyugdíjunkat, tehát nem vettek el egy havit. Egy évben 12 hónap van.
Hosszú ideig kaptunk egy havi pluszt, amíg a kassza megengedte. Majd jött a világválság, ami miatt Bajnai Gordon akkori miniszterelnök felfüggesztette ennek kifizetését, amit 2010 után megszüntettek. Tehát kedves Rétvári Bence: az a nyugdíjasok félrevezetése, hogy valaki is elvett egyhavi nyugdíjat. Jó lenne, ha nyugdíjas társaim nem dőlnének be az ilyen szövegeknek és belátnák, hogy egy év 12 hónapból áll, és a tizenharmadik csak egy plusz volt, amit addig kaptunk, amíg a kassza megengedte. Amit most kapunk, az nem adomány és nem jótékonykodás.
Meddig még, Mr. Tusup?
Csernus Károly, Göd
Kérdés, csak magamnak: meddig kell még tűrni az uszodák világának, a magyar úszósportnak egy ilyen önkontroll nélküli, elszabadult hajóágyúként viselkedő – megkockáztatom: időnként elmebeteg jeleket mutató – „edző” ámokfutását?
A legutóbbi konkrét eset: magából kivetkőzve ordított – ráadásul igazságtalanul – egy bajai ifjúsági versenyen (Fuck you! kiáltás, feltartott középső ujjal, hogy a gyerekek, a tanítványai is értsék).
A „célszemély” Pass Ferenc edző volt, aki a verseny fő szervezője évek óta, és aki mellesleg az Iron Lady (Hosszú) nevelőedzője volt. Akivel az első Eb-érmét szerezte úszónőnk 2008-ban.
Miért nem megy vissza Tusup uram oda, ahonnan jött? Katinkát is vihetné, edzhetnének Amerikában is, nyilván még jobb körülmények között, mint nálunk. Onnan is lehetne magyar színekben versenyezni. Volt és van is rá példa. Vajon miért nem jó Tusupnak az otthona, a „végtelen lehetőségek hazája”? Miért mérgezi ez az ember itt a levegőt, összeugrasztva és nyuszit csinálva a teljes úszósportból és vezetéséből? Nem fizetünk túl nagy árat a három – egy olimpián szerzett – aranyért? A pénzdíjas rövidpályás Világkupa-sorozatokat most hagyjuk, mert ez üzlet, mint ahogyan a részben állami pénzből segített Iron Aquatics formáció is.
Summázva: én egy kicsit szégyellném magam a jelenlegi helyzetben, ha én lennék a magyar úszószövetség.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!