A betyárját! - Cserna-Szabó András: Sömmi

„Esik eső, szép csöndesen csöpörög / Rózsa Sándor a kocsmába bezörög…” – énekelték Szinetár Miklós filmsorozatának minden epizódja elején a nép fia-lányai. A betyárvezér és hű famulusa, Veszelka Imre képe azóta Oszter Sándorként és Cserhalmi Györgyként ragyogott föl nékem, miután kisgyerekként többször is láttam a tvben a Móricz Zsigmond regényei alapján készült adaptációt. S hiába később a több irodalmi földolgozás – Arany, Tömörkény, Krúdy, Móra –, vagy az osztályharcra szabott legendáriumot lebontó néprajzitörténeti olvasmány, az álszegedi kiejtéssel ö-ző színészek fizimiskáját nem tudtam kiverni a fejemből.

Egészen mostanáig. És ez nem sömmi! Cserna-Szabó András kisregénye, melynek az aggastyán Veszelka az elbeszélője, 1900-ban, ugyanis nemcsak mítoszt rombol, de újat is épít. Rózsa paktumot köt az Ördöggel és nemcsak véreskezű mészárosként pusztít mindent maga körül, a helyette is hatalmas szexuális étkű, hibásan – azaz nem szegediesen, hanem pestiesen – beszélő Veszelka és egyéb tettestársaik segítségével, de vígan kalandozik a saját írott és szájhagyományban fennmaradt mitológiájában is – a szerződés értelmében sem tér, sem fantázia nem akadályozza benne.

Ahogy szerzőnket sem: nemcsak erősen csípős és jóízű mondatokból szövi anekdotáit egybe, de előéletéhez hűen gyomornedveket ingerlően kerül nála terítékre a gasztronómia históriájának megannyi mozzanata, a szegedi Doleskó Teréz, azaz Rézi néni főztjétől a már a pesti kávéházak világáig. Előbbi esetben fény derül a pufók és beszari Jókai Móricz poéta és az ő bablevesének hiteles történetére, vagy Mikszáth Kálmán csongrádi kalandjaira és étkezési szokásaira – többek közt.

De ínycsiklandó az egész könyvmenü, lehet falni, lehet szopogatni, jól fogunk lakni vele.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!