Olvasta már...? - Hiánycédulák - Garaczi László: Wünsch híd

Mikor tavasszal készült interjúnkban arról kérdeztük az akkor a város írójaként Grazban időző szerzőt, milyen is lesz az új regénye, az „egy lemur vallomásai”-sorozat 4. része, úgy nyilatkozott, hogy „ennek a könyvnek más az időszerkezete, mint a korábbiaknak, nagyobb időt fog át és költőibb prózának tűnik, mint az előzők. Úgymond általános emberi kérdésekkel foglalkozik: felnövés, az idő múlása, az ember néhány alapsztorija, emlékezés stb. Bár lesz benne egy kvázi történelmi, társadalmi kérdésekre összpontosító szekvencia, de nem ez a fő csapásirány.” (Bizonytalan életforma, VH 2015. március 28. )

Nos, a koncepció időközben sem változott: a cím alapján hiába is várjuk, reméljük(?), hogy a városligeti gyaloghídmaradvány, netán névadója, a kisföldalattit tervező Wünsch Róbert köré sző – még ha töredékekből álló – történetet is Garaczi, nem és nem. Az esetenként prózaversszerű, bekezdésnyi etapokból összeálló (nyelv)filozofikus emlékezetírás a hiányt, a nincset, a lehetetlent galoppírozza újra és újra körül az elbeszélői élettörténet fölsejlő vagy éppen homályban maradó szilánkjai által („Ami hiányzik, van… emléke a nincsnek… a lehetetlen van.”), szövegileg utalva több helyen a korábbi lemurvallomásokra (Mintha élnél, Pompásan buszozunk!, Arc és hátraarc), írásmódilag pedig a Nincs alvás! vegyes műfajú novelláira. Szerkezetileg nagyon kimódolt a végletekig csiszolt fragmentumok elhelyezése, azonban egy kísérletet megér a nem lineáris olvasás is, erre az elvesztett-megtalált-nemlétező idő lehetőséget biztosít. Fura, vékony kötet, ha nagyobb lírai vehemenciával rendelkezne a szerzője, verseskötet is lehetett volna…

(Magvető, 2015. 150 o.)
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!