A klasszikus operajátszás sablonos gesztusaival leszámolva, mégis a tradíció mentén haladva igyekeztek eddigi koncertjeiken új operabarátokat szerezni. Most Mozart Varázsfuvoláját bújtatták kortárs köntösbe. November 3-án a Művészetek Palotájában tartja első egész estés előadását a Moltopera, mely egy alig egy éve létező, lelkes és szemtelenül fiatal énekesekből álló független operatársulat.
„Abban biztos vagyok, hogy amit Kelenhegyi Olga Sára rendező és Mátrai Diána Eszter dramaturg a Varázsfuvolából csináltak, az valami zseniális, a tekintetben viszont vannak kételyeim, hogy fogadja majd a közönség mindezt – mondja Ágoston László, a Moltopera társulatának igazgatója. – Van egy másik, egy sokkal tradicionálisabb Varázsfuvola-rendezésünk is – teszi hozzá –, amellyel kifejezetten az a célunk, hogy a közönség minden pillanatban értse, mi történik a színpadon. Ennél a mostani előadásnál viszont szeretnénk egy kicsivel nagyobb szabadságot adni a nézőnek. Persze a jól érthetőség most is szempont marad, de az emészthetőségen nehezítettünk egy keveset.”
Aki látott már Moltopera-produkciót (a név olasz származék, jelentése: nagyon opera), az egészen biztosan nem riad meg ettől az előadástól sem, hiszen tudhatja, hogy a kísérletező kedv ellenére a társulat számára elsősorban a közönség számít. Amikor egy évvel ezelőtt megalakultak, alapvetően azzal a céllal kezdtek játszani, hogy leszámoljanak az operával kapcsolatos sztereotípiákkal, a hatalmas gesztusokkal, eltorzított hangon éneklő kövér énekesek sokakban felsejlő képével. A koncertek mellett egy oktatási programba is belevágtak – jelenleg négy egyetemen és középiskolákban is tartanak rendhagyó énekórákat, ahol úgy próbálják meg bemutatni az opera műfaját, ahogy az bennük, nem pedig a poros közhelyekben él: frissen, lendületesen, izgalmasan, élvezhetőn.
A Moltopera tagjai nemcsak a nézők és az opera viszonyának csiszolásán fáradoznak, hanem saját maguk is járatlan utakra lépnek: szakítanak a szép ruha, a díszes jelmez és a teátrális díszletek kapaszkodóival, melyek mögé bizony sokszor el tud bújni egy énekes, és a színpadi játékra koncentrálva egyfajta puritán zenés színházat hoznak létre. A november 3-i Varázsfuvola előadást például egyetlen zongora, egy klarinét, egy fuvola, egy cselló és egy hegedű kíséri majd, az énekeseknek pedig pusztán a hangjuk, Mozart megunhatatlan muzsikája és a színészi játék áll a rendelkezésükre. Addig is, hogy a szereplőknek és a közönségnek legyen ideje és módja a Moltoperára hangolódnia, a társulat váratlan performanszokon a város legkülönbözőbb pontjain ad ízelítőt a darabból. Legutóbb a Szimpla-kertben bukkant fel Papageno egy biciklisfutár- találkozó kellős közepén – ha nincs a közelben Papagena, talán véget is vet az életének. „Mivel az embereknek van egy erősen kialakult képük arról, hogy mi az az opera, és mit nem szeretnek benne – magyarázza az igazgató –, a mi felbukkanásaink minimum elgondolkodtatják őket. Ugyanakkor az énekeseknek is nagy élmény kiszakadni a szokványos színpadi környezetből, hiszen akárki kezdi el ezt a szakmát, elsősorban azért teszi, mert találkozni akar a közönséggel.”
Mivel ezeknek az akcióknak a lényege a meglepetésszerűség és a váratlanság, nem árulták el, pontosan hol népszerűsítik legközelebb a Varázsfuvolát a la Moltopera, de az biztos, hogy ezen a hétvégén is felbukkannak.
„Nagy vágyam, hogy egyszer egy belvárosi kiskocsmában adhassunk elő valamit. Úgy, hogy a közönség kint ül a járdán – vallja be Ágoston László. – Őrült dolog ez, de azt hiszem, nem őrültebb, mint 2011-ben operatársulatot alapítani.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!