Ördögh Ottó: Sortalanság – Magyar irodalmi paródiák

 

Isa por és kamu vogymuk – mondja kapásból, a paródiakötet első mondatának végén Ördögh Ottó humorista, író és tanár, aki a VIP, azaz a Világirodalmi paródiák című kötete után ezúttal a magyar irodalom, vagyis inkább irodalomtörténet remekeit fogalmazta át nagyon is épkézláb kamustrófákká, kamu komédiákká.

Mint tudjuk, a paródiának csak az egyik, s talán nem is elsődleges célja az önfeledt nevettetés. Sokkal inkább erénye, hogy olyan terepre kalauzol, ahová nélküle kisebb eséllyel tévedne az olvasó, főleg, ha még esetleg kezdő is a mű- fajban. Mármint az olvasás műfajában. Most ismerjük be őszintén, kinek van kedve csak úgy felcsapni a leuveni kódexet az Ómagyar Mária-siralomnál, és elmélázni a világ világa, virágnak virága csodás figura etymologicáján, amikor a középkori irodalmunk jellegzetességeivel a mára aktualizálva is ismerkedhetünk: Újmagyar Emil-siralom, Wilág Worldje, Wordnek wilága. Ördögh Ottónál Janus Pajzanius a likról és a rúdról ír epigrammát; Zrínyi Szigeti eszedelembe szedi a Sziget Fesztivál tébolyát; Csokonai Ítész Mihály A Képmutatókhoz komponál dalt; Berzsenyi közelítő véget vizionál; Csongorral és Tündével pedig Köcsögök és Köcsögfiak „bánnak el”.

Jó, így zanzában tényleg nem annyira vonzó, mint amennyire végigolvasva szórakoztató, főleg a célközönségnek szánt diák korosztálynak, amely, tapasztalatból mondom, bizony már néhány paródia abszolválása után kíváncsi lesz rá, hogy hangozhat eredetiben, hogy „Ha majd feladják utolsó kenetem, ki viszi akkor ki a szemetem?”. Ördögh Ottó humora nem mindig telitalálat, de a primer rímek mögött megbúvó irónia, no meg az a fajta karcos társadalomkritika, ami az átiratok tartalma mentén bomlik ki, szinte minden mű esetében túlmutat a paródián. Szady Endre Góg és Pedagógja, Nagy Lajos a hermafodrásztól az államilag boldogított kalauzokon át a háromfejű, hatlábú orvosokig elnyúló képtelen társadalomrajza; Weöres Sándor Csereberéje vagy Radnóti Tétova óda-visszája abszurd tükörképe egy olyan világnak, amelyben már szinte semmin nem lepődünk meg. Legkevésbé azon, ha például egy Fél fi levelet címez a Lélekvándorlási Hivatalnak, melyben saját egészsége érdekében kéri Fele Sége mielőbbi renoválását. Örkény után szabadon. (Móra Könyvkiadó, 2018. 220 o.) 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!