Az amerikai és a tágabb értelemben vett tömegkultúrához való viszonyunkat is megdolgozza a Coen testvérek legújabb rekeszizom- tornáztató vígjátéka. Időutazásra repítenek a mozi és a filmgyártás hőskorába, mikor már nagyüzemben készültek a gigastúdiókban a különböző zsánerfilmek, úgymint az asztal tetején szteppelő tengerészes, a polgárháborús kosztümös-romantikus, a lovas és lasszós mutatványoktól hemzsegő vadnyugati, no és persze a bibliai és római katonás-szekérharcos hőseposzok.
Noha a precíz paródiákban csillogó színészgárda – a stúdió problémamegoldó emberét (Josh Brolin) kivéve – a jellegzetesen coeni ütődöttek gyülekezete, akik burleszkszerűen csetlenek-botlanak a papírmasé díszletekben, a tökélyre koreografált éles jelenetekben mégis hibátlanok. Vérükben van a show-biznisz, akár drámaian kell a kamerába nézni (George Clooney), vágtázó lóra helyből felpattanni (Alden Ehrenreich), vagy rendezőként egy tájszólásos lasszószínészből Clark Gable-t faragni (Ralph Fiennes). Ámde ekkor az Áve, Cézár! hiú, együgyű sztárszínészét (Clooney) elrabolja egy titkos marxista társaság, hogy uborkás miniszendvicsek kíséretében kiokosítsák a dialektikus materializmusról.
Coenék előbb kifigurázzák a kapitalizmus ördögi szekerének kikiáltott filmipart, majd ugyanígy leleplezik a kardigánban filozofáló kultúrsznob értelmiséget, akik forgatókönyvíróként marxista utalásokat próbálnak becsempészni az általuk hőn gyűlölt, mégis nézett filmekbe. Nem kenik el Hollywood sekélyességét, sem erkölcsileg ingoványos gyakorlatait, és nem is azt állítják, hogy a szórakoztatás olyan fontos szolgálat, mint a betegek gyógyítása vagy a hidak építése. Csak megjegyzik, hogy filmeket gyártani mégiscsak jobb, mint atombombát. És hogy duplán idézőjelbe tegyék a kijelentést, mindez még egy hollywoodi filmben is történik, amin pompásan szórakozhatunk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!