A Magyar Köztársaság a Herzog-örökség visszaadása ügyében nemlegesen foglalt állást, s az ellene, valamint számos hazai közgyűjtemény ellen benyújtott kereset elutasítását kérte a washingtoni bíróságtól – tudatta a hét derekán a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium. A felperesek ebben az ügyben báró Herzog Mór Lipót örökösei.
A tárca lapunkhoz is eljuttatott közleménye szerint ez év február 15-én nyújtották be az USA Washington D. C. körzeti bíróságához a „pergátló kifogást”, többek közt arra hivatkozva, hogy a keresetlevélben megjelölt igényt az Egyesült Államok Kormánya és a Magyar Népköztársaság Kormánya az 1973-ban megkötött vagyonjogi megállapodás alapján már rendezte.
A jogvita tárgya 44 olyan műalkotás, amelyek báró Herzog Mór Lipót (1869–1934) II. világháború előtt felhalmozott hatalmas műkincsgyűjteményének részét képezték.
Olvasóink közül sokan emlékezhetnek még Hillary Clinton levelére, aki ugyancsak a Herzog-örökség miatt fordult a magyar külügyminiszterhez, szorgalmazva, hogy Martha Nierenberg, a néhai műgyűjtő unokája a perek eredményétől függetlenül is kaphassa vissza a magyar államtól az örökségébe tartozó festményeket, köztük Gustave Courbet, El Greco és Lucas Cranach alkotásait.
A történetről lapunk 2008-ban részletesen írt, miután a Fővárosi Ítélőtábla a megismételt eljárásban másodfokon jogerősen elutasította az örökösök keresetét – mire a család tudatta: nemzetközi jogi fórumhoz fordul.
– A magyar kormány abból indul ki, hogy a független bíróság megalapozott döntést hozott, figyelembe vette a hatályos jogszabályokat, országunk alkotmányát és a kétoldalú magyar–amerikai megállapodásokat, köztük azt is, amelyik pontosan ezt a kérdést szabályozza – mondta akkor Szelestey Lajos, a Külügyminisztérium szóvivője. Hozzátette: a kormány akkor is alávetné magát a bíróság határozatának, ha az pont az ellenkezője lenne a mostaninak és arról rendelkezne, hogy adjuk ki az örökségbe tartozó valamennyi képet.
Az Oktatási és Kulturális Minisztérium sajtóosztályán érdeklődésünkre tudatták: az állami tulajdonban lévő vagyontárgyak esetében a peren kívüli és perbeli egyezségről való döntés jelenleg a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács hatáskörébe tartozik. Létezik még a kulturális tárcához rendelt úgynevezett restitúciós bizottság is – ennek hivatalos neve „A Kulturális Javak Visszaszolgáltatásának Bizottsága” – s elnöke a kormányt képviselő kulturális miniszter, tagjai a kulturális, a külügyi, a pénzügyi tárca képviselőin, a főbb hazai közgyűjtemények főigazgatóin kívül a Magyar Köztársaság moszkvai nagykövete, valamint a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány egy-egy képviselője.
– Ha fájó szívvel is, de leakasztanánk a falról a képeket, amelyekről a bíróság úgy dönt, hogy vissza kell adnunk – mondta Mihály Mária, a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettese. – Az országos múzeumok gyűjteményében található műtárgyak, amelyeket a Szépművészeti Múzeum állandó gyűjteménye őriz – mintegy 110 ezer – az állam tulajdonába tartozik. De emellett vannak nálunk letétek is, több száz műtárgy. A Herzog-ügyről azt is tudni kell: amikor 1989-ben a család a Szépművészeti Múzeumhoz fordult, visszakapott tőlünk 3 letétnek számító festményt. S a perben volt egy Krisztust ábrázoló Munkácsy Mihály kép, amiről még a tárgyalás előtt szintén úgy döntött a Magyar Nemzeti Galéria, hogy ezt peren kívül visszaadja.
Kende Tamás, az ELTE Nemzetközi Jogi Tanszék adjunktusa, ügyvéd akkor így beszélt: Magyarország egyáltalán nincs egyedül azzal, hogy a holokauszt során vagy azután az állam birtokába került vagyontárgyakat nem adta vissza a tulajdonosaiknak vagy az örökösöknek, s meg is tagadta ezeknek a visszaadását. Azt kell mondanom: nem biztos, hogy a magyar igazságszolgáltatás ebben az ügyben a helyzet magaslatán állt; lehet, hogy a bírák nem kizárólag a jogszabályok szövegét vették figyelembe, amikor a döntésüket meghozták. Mérlegelhették például azt is, hogy milyen képeket szeretnének a Szépművészeti Múzeum falán látni… Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a magyar állam vajon miért nem akar tárgyalni az örökösökkel. Hisz’ a mai államunk sem a horthysta rendszerrel, sem a nácikkal, sem a kommunista idők államosításaival nem vállal jogfolytonosságot. Márpedig egyértelmű, hogy ezeket a vagyontárgyakat olyan időszakban és olyan módon vették el – ráadásul talán többszörösen megkárosított, esetleg meg is gyilkolt emberektől –, hogy az efféle tettek mérhetetlenül méltánytalanok és igazságtalanok. A magyar államnak nagyon kevés jogcíme van rá, pláne, ha az erkölcsi szempontokat is figyelembe vesszük, hogy az így elvett vagyontárgyakat megtartsa. Az államosítások célja az volt, hogy a termelőeszközöket vegyék el a „kapitalistáktól”, s nem a műalkotásokra koncentráltak. Egy El Greco-festmény pedig nem termelőeszköz, így csak „maradék” – reziduális – szabályok alapján szerezhetne rá tulajdonjogot az állam. Amelynek a képviselői az elmúlt hatvan évben voltak annyira lusták, hogy a múzeumban sétáló még néhány éve, s olykor ma is a képeken látta, látja a feliratot, hogy az adott festmény kinek a letétje. Arra is hivatkoztak, hogy az állam az 1973-as magyar–amerikai vagyonjogi egyezmény alapján szerzett tulajdont. Ám ez az egyezmény nem keletkeztetett tulajdonszerzési jogcímet az állam számára, ezért annak alapján, úgy vélem, tulajdont nem is lehet szerezni. Ez az érvelés – ha nem magyar bíróság előtt kerül sor a jogvitára – aligha állja meg a helyét, s hozza meg az állam győzelmét – vélekedett.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
