Otthon a városban

Nemcsak a tanóráik váltak mozgalmasabbá, de a lakókörnyezetükben is nyitottabb szemmel közlekednek, miután jeles írók Budapestről szóló szövegei hatására maguk is nyakukba vették a várost, és odafigyeltek az itt lakók mindennapi életére, problémáira. Még ha töredékes, de így is izgalmas képet kaptak és alkottak a fővárosunkról. Két civil szervezetnek köszönhetően.

A hivatalos, inkább a befogadásra épülő tananyaghoz képest újdonságot jelentő, kortárs, mindannyiunk életét és identitását meghatározó kérdésekhez, művészetekhez, irodalomhoz, médiatechnikákhoz kapcsolódni, ezeket alkalmazni, valamint hatalmas lelkesedéssel és elkötelezettséggel gondozni a tehetségeket – a budapesti és környékbeli középiskolák magyartanárai szinte versengtek, hogy mindezen lehetőségekért bekerüljenek a Szépírók Társasága és a Magyartanárok Egyesülete által meghirdetett Budapest-töredékek elnevezésű programba. Az Írás és szolidaritás című projektet két és fél évvel követő kezdeményezést végül 17 iskola 20 tanára vitte sikerre az ősszel – mintegy 400 17-18 éves diákkal.

„A legfontosabb célkitűzésünk az volt, hogy a fiataloknak sokkal reflektáltabb viszonyuk legyen a városról, amiben élnek, ami az ő életüket is meghatározza. Ehhez kaptak támpontokat az írók által kiválasztott szövegekből, a tanárok pedig a Magyartanárok Egyesülete által elkészített módszertani segédanyagokból, melyeket használva az iskolai órákon vagy különfoglalkozásokon beszélgethettek, feldolgozhatták a 20. század elejétől a jelenkorig íródott műveket” – meséli az ötletgazda. Gács Anna irodalom- és médiatörténész már a szerzők kiválasztása során is igyekezett minél sokszínűbb gárdát kialakítani (ne csak fővárosi, ne csak férfi, ne csak idősebb szerző legyen). Így kerültek föl már tavasszal Jónás Tamás, Kemény István, Kiss Tibor Noé, Ladik Katalin, Mán-Várhegyi Réka, Molnár T. Eszter, Szilasi László és Tompa Andrea videói a projekt honlapjára: az ötperces ajánlókban az általuk választott művekről beszélnek az írók – Somlyó Zoltán, Kosztolányi Dezső, Bálint György, Gion Nándor, Mándy Iván, Örkény István, Márai Sándor és Térey János egyegy írásáról.

„Nem történelmi városkalauzt szerettünk volna nyújtani, hanem más megközelítésként a város mint a társadalmi sokszínűség és a társadalmi feszültségek történeti terepe jelenik meg a szövegekben. Ez pedig láthatóan nagyon is érdekelte a diákokat, a leadott pályamunkákban meglepően sokszor és sokféleképpen kerül szóba, hogy mennyire befogadó város Budapest. Valaki egy afrikai menekült kisfiú szemszögén keresztül fogalmazta meg ezt, más a saját környezetére tekintett új szemmel: vajon otthon érzi-e magát a lakóhelyén, magányos-e ebben a nyüzsgésben?” – értékeli az olvasottak tapasztalatait az írók érdekérvényesítő szervezetének korábbi elnöke. Aki azt is elmeséli, hogy a diákok mennyire kreatívan dolgozták föl az őket foglalkoztató jelenségeket. Volt, aki videóra rögzítette slamversszavalatát, volt, aki a szövegeket grafikával keresztezte, mások riportszerűen tárták fel benyomásaikat, például egy újpalotai bérház különféle életesélyekkel rendelkező lakóinak, konfliktusainak bemutatásán keresztül. Megint mások – az irodalomórák helyzeti előnyénél fogva – az irodalmi kávéházak, a fővárosi művészélet, vagy éppen a bölcsészambíciókat dédelgető pályakezdők kulturálódási lehetőségeinek nyomába eredtek.

„A beérkezett 60 pályamű (osztályonként három) között olyan is akadt, amit kevésbé várt az ember egy 17-18 évestől, akár az írástechnikai nehézségek okán is – említi Gács Anna. – Valaki egy írógép »emlékein«, a rajta írt szövegeken keresztül mutatta be, milyen is volt az élet 1921-ben, ’45-ben, ’56- ban, de volt olyan diák is, aki egy idős nő bőrébe bújt, és így idézte föl a múlt történéseit.”

Ami viszont egyöntetűen érzékelhető volt a pályaművekben: a kreatív és lelkes hozzáállás az inspiráló feladatok hatására.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!