Egy interjúkötet után, most válogatott elbeszéléseivel jelentkezett a könyvfesztiválra világszerte ismert írónk, Krasznahorkai László. A padlás tisztára söprése ráirányította a figyelmet az életmű olyan rétegére, amely eddig csak napilapokban, folyóiratokban jelent meg vagy éppen az íróasztalfiókban kallódott. Ezek a művek biztosan nem írják át a szerzőről eddig kialakult képet, és nagy újdonságokkal sem szolgálnak, de rajongói talán ennek örülnek a legjobban.
Krasznahorkai László egy éve lapunknak adott interjújában, az akkor még szerkesztés alatt álló elbeszéléskötetéről annyit árult el, hogy egyfajta különlegesség lesz, amelynek saját kontextusa és főhőse van. A Megy a világ címet viselő mű annyiban beváltotta az író ígéretét, hogy a tartalomra tekintve egy összefüggő rendszert kapunk. A fejezetcímeket összeolvasva (Ő – Beszél – Elbeszél – Elköszön) az a világos szándék rajzolódik ki, hogy a különálló történeteket egy egészként fogjuk fel. Könnyen csalatkozhat azonban az, aki arra számít, hogy az elbeszélések együtt új értelmet nyernek, és esetleg regényként is olvasható a Megy a világ. Felfedezhetők ugyan hasonló motívumok az egymást követő darabokban, de például a szeptember 11. hatása alatt írt szöveg és a kötetben utána következő, 1993-ban megjelent A Théseus-általános című hosszabb elbeszélés között túlzás lenne igazán mély összefüggéseket keresni. A novellák és beszédek éppen annyira kapcsolódnak egymáshoz, ahogy Krasznahorkai sajátos univerzumának korábbi darabjaihoz. A kohéziót nem a történetelemek, cselekményszálak biztosítják, hanem az elbeszélés koncentráltsága, az aprólékosan felépített nyelvi világ, amely az író minden művét jellemzi. Közös persze az írások alapállása is: az író mindig válsághelyzetekbe kalauzolja az olvasóit. Legyen szó akár személyes identitásválságról vagy rejtélyes krízishelyzetekről, Krasznahorkai elbeszélőjének lesújtó véleménye van a civilizált világról, és kíméletlen pontossággal rögzíti annak hanyatlását. Minden elbeszélés felfogható a modern ember racionális gondolkodásmódjának bírálataként. Bármennyire sötét képet is fest azonban a szerző a létezésről, mégis, a Megy a világ című kötet elsőre a komorabbnál is komorabbnak ható nyelvezete cseppet sem nélkülözi a humort és a kíméletlen öniróniát. Ugyanakkor ez a könyv nem ettől, hanem sokkal inkább az olyan szívbemarkoló, gyönyörű képektől marad emlékezetes, mint A lefelé egy erdei úton című elbeszélésben felbukkanó kutyáé, aki nem mozdul halott társa mellől.
Krasznahorkai László lapunknak úgy nyilatkozott erről a kötetről, mint: „visszavonhatatlannak szánt búcsú attól a hőstől, aki végleg lelép a színről”. Érdeklődéssel várjuk, ki lép, ki léphet majd ennek a feledhetetlen hősnek a helyébe.
Krasznahorkai László: Megy a világ. Budapest, Magvető, 2013. 296 o.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!