Szeretem a fogyasztóvédelmi műsorokat. A Tévé ügyvédje vagy egy hasonló műsor hiányzik a királyi tévéből is, hiszen aligha akad ennél hasznosabb közszolgálati feladat. Ráadásul őket legalább komolyan veszik, nem úgy, mint általában a vásárlói panaszokat. A cégek, szolgáltatók állandóan a vérünket szívják, mi meg odatartjuk az ütőerünket is nekik.
A Panaszkönyv első, egy hipermarketben, rejtett kamerával felvett riportját nem éreztem feltétlen feltáró teljesítménynek. Szinte elég volt a stúdióban elmagyarázni, hogy az akciós nem mindig a legolcsóbb termék, bár néha olcsóbb, mint a termékválasztékból a legjobb áron kínált valami. Ez még nem átverés, azért viszont jogos a felháborodás, hogy a multik mit kerekítgetnek önkényesen a számlákon, főleg ha a végén bankkártyával fizetünk. A második riport, melyben a szinte mindenható gyógyerejéért istenített CERAGEM jade-köves masszázságyról hámozták le a reklámmaszlagot, már sokkal hasznosabb munka volt. Noha a tárgyilagosságot némileg alámosta az a kissé bulváros hangvétel, melyben tömegpszichózisként meg szimpla agymosásként aposztrofálták a forgalmazó sajátos marketingjét. Megint rejtett kamerával dolgoztak, ami azért önmagában nem elég a nagy leleplezéshez. De sikerült egy olyan lelkes munkatársat kifogni a cégnél, aki feladta a labdát a kétkedőknek olyan mondatokkal, mint hogy „mi itten nem csak stresszeket oldunk”, meg „a daganatos sejtek saját magukat megöngyilkolják a melegtől” és „a hélium is egy nagyon jó gyógyító fény”, amely „még a fogköveket is le tudja szedni.”
A stúdióban megjelent a forgalmazó képviselője is, aki igyekezett helyesbíteni a szerintük csak az érthetőség kedvéért leegyszerűsített okfejtéseket. Kár, hogy ezt úgy tette, hogy a riport készítőit vádolta csúsztatással, hanyagsággal. De nem éreztem magam közelebb az igazsághoz attól sem, hogy odaültettek egy orvost (ráadásul traumatológust, sebészt), aki elmondott egy ellenvéleményt, meg hogy kizártnak tartja, hogy a gép egyszerre gyógyítsa a szemet és a vesét.
A stúdióban igen paprikás volt a hangulat. A forgalmazó mindenkit meghívott az ágy kipróbálására, ám ők ezt kissé udvariatlanul visszautasították. Az ember el is várja, hogy legyenek tökösek, és álljanak ki értünk. Viszont a sértettség és az ellenségesség, meg az olyan mondatok, mint a „köszönjük szépen, hogy ezt elmondta, hogy semmi közünk hozzá” (hogy hány ágyat adtak már el), nem segít megvédeni az igazukat. Sőt, ezek után még rájuk fogják, hogy csak irigységből, rosszindulatból lázonganak az ellen, amit a torkunkon le akarnak tolni a megfelelő pénzmag kiköhögése után. „Talán maradhatunk abban, hogy a gyógyítás egy szakma, ami nem tárgyiasulhat egy ágyban, egy seprűben, vagy éppen egy karkötőben” – zárta le a beszélgetést a műsorvezető. Azért ez mégsem ugyanaz, mint a Márton-napi energiavesszőzés az EZO tévében. Apropó, lassan újra aktuális lesz, hogy kérjük „Szent Márton erejének vesszejét, vagyis vesszejének erejét”. Jó téma lenne a következő adásra, bár aligha hiszem, hogy a hinni akarókat érdekelné a leleplezés.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
