W. Shakespeare: Rómeó és Júlia, utcaszínház, július 21.

 

A Kaszásdűlői Kulturális Központ hagyományos szabadtéri évadzáróját majdnem elmosta az eső, de akik kitartottak, csodás előadást láthattak a tízemeletes, óbudai vasbeton házak között. Nem sokon múlott. Este 9-kor még szinte biztosra vettük, hogy elmarad az előadás. Aztán mégsem. A sötétben, úgy tűnt, a nézők többsége hazament, de amikor fél 11-kor végül elkezdték, majdnem megtelt az óbudai Pethe Ferenc tér. Jól jártak, akik maradtak.

Júlia (Döbrösi Laura) igazi, nyűgös kamaszlány, aki a szigorú és rideg Capulet-házban titokban cigarettázik a dadával (Rainer-Micsinyei Nóra), és dacosan ellenáll kőkemény macsó apja (Bakos-Kiss Gábor) és hisztérikus anyja (Eke Angéla) óhajának, akik mindenképpen férjhez akarják adni. Rómeó (Márfi Márk) a Montague galeri oszlopos tagja, napjait unatkozással, ivászattal és a Capuletek hergelésével tölti. A cselekmény egy lepukkant buszmegállóban bonyolódik (díszlet: Márkus Sándor), ahol a két család körül tébláboló fiatalok folyamatosan gyepálják egymást. A megálló egyébként is olyan hely, ahol minden kezdődik vagy végződik. Egy verekedés, egy hazaút, egy száműzetés. Ahonnan az ember elindul vagy ahova érkezik, még éppen időben, vagy – mégiscsak a Rómeó és Júliáról van szó! – végletesen elkésik.

A vásári komédiába oltott szerelmi dráma díszlete csodálatosan működik: a megálló teteje egyben Júlia hálószobája. A szereplők fel-le ugrálnak az esőtől csúszós létrákon és gerendákon, a másfél órás előadás egyetlen, sodró lendületű pillanatnak tűnik. A legújabb fordítás (Nádasdy Ádám munkája) sokkal jobban illik egy mai Rómeó és Júliához, mint a régebbiek. Nádasdy megtartotta az eredeti angol szöveg rímtelen és rímes jambusait, és a prózai részek is jól viselik a sűrű pesti szlenget.

Döbrösi Laura szép és meggyőző Júlia, és az egyetemista Márfi Márk sem vall szégyent a világirodalom legfelkapottabb szerepében. Kiválóak a táncosok. Az igazi találmány azonban a zene. Dicső Dániel rendező nem musicaltípusú betétdalokkal operál, hanem a rockzene klasszikusaival (Dire Srates, Lou Reed, Doors). Ráadásul a szereplők (Tasnádi Bence – Mercutio és Patkós Márton – Tybalt) élőben adják elő ezeket a nótákat, egy-egy jelenet lezárásaként. Mindannyian nagyszerűek, de a Benvoliót (és Lőrinc barátot) alakító Georgita Máté Dezsővel nemcsak kiváló színész, hanem valódi rocksztár is született.

Ez a Rómeó és Júlia egyszeri alkalom volt Óbudán. De jövőre biztosan megint lesz valami, amiért érdemes megvárni, amíg eláll az eső.

Címkék: kritika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!