Csípi a szemét a szomszéd kertjében már embermagasságúra nőtt parlagfű? Tegyen róla, hogy ne csípje. Egy allergiától szenvedő ismerősöm közvetlen szomszédjában nyár eleje óta áll a gyom, egy a katolikus egyház tulajdonában lévő, üres telken, a XI. kerület kertvárosi részén.
Derék ismerősöm visszatérő nyári programja, hogy hetente elmegy a plébánoshoz, aki rendre megígéri, hogy lekaszáltatja a területet. Néha fel is bukkan egy-egy templomszolga, aki sarlóval vagy fűnyíróval (egyik sem sokkal hatékonyabb, mint a manikűrolló) kiirt egy kis részt az ősdzsungelből. Egy papot mégsem jelenthet fel az ember, ugye. Inkább nyeli a könnyeit és fújja az orrát rendületlenül. A plébános tavaly is letakaríttatta végül a területet, épp mire vége lett a parlagfűszezonnak… Pedig nagyjából két hétbe telik megszabadulni tőle – mármint a gaztól. Ehhez bejelentést kell tenni a helyi önkormányzat zöld számán. Ettől sem kell tartani, hiszen ez nem feljelentés, amúgy jó magyar szokás szerint, hanem „közérdekű bejelentés”, még ha a szomszéd rossz néven is veszi, hogy megjelenik az önkormányzattól néhány öltönyös – mostanában inkább rövid ujjú inges –, és felveszik a jegyzőkönyvet. Akinek ilyenkor éled fel a lelkiismerete, vagy tart a bírságtól, iparkodnia kell még azelőtt megszabadítania telkét a gyomtól, hogy a kényszerkaszálást elrendelnék, és ezt kiszámláznák neki. No és mielőtt bekapcsolódna a rendőrség is, melynek hivatalból ki kell fáradnia, ha zárt a terület. Pár napig azért még bízhat az önkormányzat türelmében, hiszen nekik sem az a céljuk, hogy tiszta erőből büntessenek. Nem is olyan régen a takaros portákon még büszkén csillogott a „Tiszta udvar, rendes ház” tábla. A világháború után a Vöröskereszt indította útjára a tisztasági mozgalmat, melyet néhány magyar település, például Debrecen, Pécs, Nagymaros, illetve a főváros XVI. kerülete újjáélesztett. Minden évben kiválasztják a legcsinosabb, legrendezettebb házakat és udvarokat, több helyütt új értékelési szempontként már szerepel a parlagfűmentesség is. A nyertesek biztosan ismerik az angol mondást, hogy a szép kerthez sok nedvesség szükséges, a legtöbb: izzadság formájában. Bár lehet, hogy találóbb a következő intelem (nem a plébános úrnak szánom): sose legyen nagyobb kertünk, mint amekkorát a feleségünk egyedül is tud gondozni…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!