Csurgó Csaba Kukoricza című regénye alighanem Petőfi Sándornak is tetszene, mármint művének adaptációja, és aligha udvariasságból mondaná ő is így: pompásra sikeredett. Jancsi újragondolt története ugyanis szórakoztatóbb, mint az eredeti. Bizonyos szempontból árnyaltabb, társadalomérzékenyebb, nagyon is a jelenünk köz- és politikai életére reflektáló.
Igazán egyedi és figyelemre méltó ez a regény, mivel a szerző úgy gondolja újra János vitéz történetét, hogy meghagyja az eredeti cselekmény főbb szálait, megőrzi az elbeszélő költemény karaktereit, mégis olyannyira új művet varázsol belőle – kiváló stílussal és vonalvezetéssel –, hogy aki nem ismeri Petőfi művét, az is élvezettel olvassa. A mondatok egymás után gördülnek, a karakterek aprólékosan kidolgozottak, a jellemfejlődések ívei szépen követhetők. Annyira evilági figurákká válnak a hősök, zsiványok és huszárok, óriások és kutyafejű tatárok; és annyira átitatódnak társadalmi problémákkal, hogy még az is megbocsáthatóvá válik, hogy a regény alapbázisa a végletekig kegyetlen és rideg, mármár embertelen. De mindez egy egészen más dimenzióba kerül, amikor olyanokat olvasunk, tele humorral és kiszólással, hogy Jancsi plüssöket terelő juhász, a huszárok a legbénább szerethető emberek, s hogy a szerelem, ki hinné, csodákra is képes.
Csurgó Csaba regénye a modern mese és fantasy határon egyensúlyoz. Vaskos olvasmány, de ez ne riasszon el senkit, mert letehetetlen. A végén pedig azon tűnődünk, hogy lehet, nem is mese – hanem nagyon is a valóság.
(Agave, 2014. 672 o.)
-----------------
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!