Végy tizenkét kiváló színészt! A tizenkét színész adja elő tizenkét kiváló kortárs író művét! A tizenkét mű mindegyikét egy, a Szépművészeti Múzeumban otthonos remekmű ihlesse! Egyszerű recept, mégis hatásos. A Ganymed goes Europe című összművészeti orgia révén mintha egy matrjoska baba elevenedett volna meg csütörtök este.
A múzeumi színházi előadás kezdési idejét ugyan este hét órára hirdették, azonban az eseményre korábban érkezőket már abban a pillanatban magával ragadta a wroclawi és a bécsi társintézményekkel közös művészeti kavalkád, amint talpukkal a múzeum márványpadlóját érintették. A közönséget a büféként és várakozóként funkcionáló aulában már jóval a start előtt felkészítették, hogy egészen más befogadói élménnyel lesz dolguk, mint egy klasszikus színházi produkció esetében. A színészek ugyanis ahelyett, hogy a múzeum valamelyik szegletébe elvonulva készültek volna előadásaikra, a vendégekkel együtt várakoztak a kezdésre. Voltak, akik szellemként lebegve, a beszélgető közönség között sétálgatva mormolták szövegeiket, voltak, akik kifejezetten keresték a kontaktust a nézőkkel. A jelenlévőket a történések eleinte inkább zavarba hozták. Engem például az Alvó lány portréját megelevenítő Bíró Kriszta, aki folyton-folyvást, többek között fejét a fejemre hajtva is, megpihent kicsit. Voltak azonban olyanok, akik rögtön vették a lapot, egy hölgy például felvette azt a kendőt, amit a Goya-képről lekúszott Korsós lány, Gryllus Dorka dobott el. Hét órakor aztán a színészek határozott léptekkel, egyszerre indultak el „saját” festményeikhez. Miután elfoglalták kiállítási helyeiket, egymással párhuzamosan, este tíz óráig folyamatosan, legfeljebb pár perces szünetekkel adták elő produkcióikat. A befogadó maga döntött arról, milyen sorrendben nézi meg az egyenként nagyjából tízperces előadásokat. A közönség szabadon választhatta meg pozícióját, hol körbevette az előadót, hol a földre csüccsenve hallgatta. Az „itt és most”-élmény tehát maximális volt, már csak azért is, mert az előadások menetét, kicsengését az is nagyban befolyásolta, hogy a közönség hogyan lakta be a teret. Különösen pikáns élmény ez egy klasszikus kiállítótérben.
A színészek elképesztő teljesítményt nyújtottak, a világhírű festők és a kortárs írók műveihez méltó előadásokkal szórakoztattak. A korhű feldolgozásoktól kezdve a jelen korunkhoz csiszolt interpretációkig mindennel találkoztunk. Az est egyik legkiemelkedőbb előadását talán Háy Anna produkálta, aki anyaszült meztelenül testesítette meg Hans Baldung Grien Éva című festményének modelljét. Fransisco De Herrera Szent József a gyermek Jézussal című festménye Grecsó Krisztiánt ihlette meg. Magánjézus című remekét Takátsy Péter adta elő, aki még arra is rá tudta venni közönségének némelyik tagját, hogy vele együtt a padlón kússzon, mindaddig, amíg fejét be nem veri a festményt tartó falba. Esterházy Péter egy Goya-festményen szereplő férfiről írt baráti megemlékezést, a barátot Kulka János fájóan őszinte alakja testesítette meg.
A színészek kosztümje letisztult és egyszerű volt. Testszínű öltözéküket aranyszínű cipők, szoknyák, nadrágszegélyek élénkítették. Pontosan olyan színűek, mint amilyenek a főszereplő festmények keretei voltak. Nyilván nem véletlenül. Érdekes: így a festményeket megelevenítő színészek, az írók által szájukba adott kiváló szövegek révén, mintegy a műalkotások rámáivá is váltak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
