Egy véletlennek köszönhető, hogy az életében dadaként dolgozó Vivian Maier hobbiból készült fotográfiái – amúgy kiérdemelt – világhírre tettek szert halálát követően. Az osztrák–magyar apától származó Maier negatívjaira ugyanis egy chicagói ház árverésekor bukkantak rá. Fotói a 2013-as európai turné előtt Magyarországra érkeztek, a Mai Manó Házba.
John Maloof ingatlanközvetítő 2007-ben lelt rá egy árverezés előtt álló chicagói ház padlásán Vivian Maier fényképeinek negatívjaira, és így arra a kincsre, amit az életében nevet nem szerző fotográfus hagyott a világra. A sors kegyetlen iróniája, hogy a hosszú életet élt Maier már nem érte meg a sikert: nyolcvankét évesen, 2008-ban fejsérülést szenvedett, amiből felépülni már nem tudott, és egy évvel később meghalt.
A francia anyától és osztrák–magyar apától származó Maier az ötvenes években kezdte el fényképezni Chicago és New York utcáinak történéseit. Maiernek mintha búvóhelye is lett volna optikája: képei többségén a leselkedő szerepét ölti magára, aki titokban, a fotóalanyok tudta nélkül készíti felvételeit. Maier különös érzékkel örökítette meg a számára ismeretlen emberek legintimebb pillanatait. A tökéletes felvétel érdekében sokszor választott izgalmas pozíciót a kattintáshoz. A kávézóban „schwarz órájukat” töltő szerelmeseket például a vendéglátó emeletéről, az éppen ebédjét az ablak melletti asztalnál költő két férfit mintha egy szomszédos ház tetejéről örökítette volna meg. Maier leselkedése olykor a pimaszság határát súrolja: tengerparton feltételezhetően az alkoholtól elkábult, a homokban alvó férfit hátulról fotózza, de az újságosbódéjában horkoló árus fényképezésekor már nem ilyen szégyellős, szemből kapja le az édes álmait élvező embert. Valószínűleg zavarba jött volna az a tizenéves fiú is, akinek – ugyancsak hátulról fotózott – nem túl precízen rövidnadrággá vágott farmergatyája hirtelen megnyúlásáról és családja anyagi helyzetéről árulkodik.
Maier utcai fotográfiái azonban túlmutatnak a leskelődésen, hiszen hiteles képet adnak a korabeli reklámokról, utcai viseletekről, épületekről, társadalmi jelenségekről. Az újságosbódéjában durmoló férfi fotójáról megtudhatjuk például, hogy 1954 márciusában egy teljesen átlagos újságosnál a Life, New Yorker, Newsweek vagy Time magazinok mellett Magyar Népszavát is árultak. Maier a kirakatok üvegéből visszatükröződő önmagát is szívesen fotózta. A korához képest idősebbnek tűnő, slamposan öltözködő, férfias vonásokkal megáldott nő tekintetében mintha minden felvételen ott csillogna a kíváncsiságából fakadó pimaszság.
A dadusként dolgozó Maier igen szerény körülmények között élt, idős korára teljesen elszegényedett, lakását is az akkorra felcseperedett, dajkált gyermekei fizették. Az utókorra több mint százezer felvételt hagyott, a ma annyira divatos utcai fotográfia legigényesebb darabjait. A zömében az ötvenes években készült felvételeket november 25-ig tekinthetjük meg a budapesti Mai Manó Házban.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!