Ormos Mária: Remények és csalódások
Szívében és fejében ott az ország. Mondatai kopogósak, mint a római történetíróké. Szenvtelenül mesél, mintha értekezést írna: a Horthy-rendszer kultúrpolitikájáról, a Trianon drámájáról vagy bármiről – tudása nemigen korlátozza. Pedig tárgya most igencsak személyes, a legszemélyesebb: önmaga. Ormos Mária azonban nem érzékenyül el múltjától, nem tukmálja magát az olvasóra.
Egy-egy ironikus mondattal mosolyog össze az olvasóval. Részéről ennyi. De akkor sincs dráma, amikor egy budai mester- és orvlövész elhibázta, s csak hajszálon múlt az élete. Ahogy a felére fogyott Pocakos Jankó (a családi zsargonban az édesapa egyik beceneve) hazatérésének leírása se ázik könnyben – noha a családfő évekig vendégeskedett szovjet hadifogolytáborban. És akkor sem vált keserűbe a hangnem, amikor arról ír, hogy egy majdnem ezeroldalas kéziratát kellett elsüllyesztenie, mivel egy pályatársa azzal vádolta: előle írja el a témát. És hát a kolléga feküdt jobban a pártnál.
Ormos Mária összegzésképpen is csak annyit enged meg magának, hogy reményeihez képest érték nagy csalódások.
Az azonban nagy ajándék – az olvasónak mindenképpen –, hogy testközelből ismerteti a 20. század második felét. Hiszen a szerző végig a közélet sűrűjében dolgozott – és olykor megtalálta a hatalom is. Muszáj neki elhinni, hogy véletlenül lett az 1980-as évek végén az MSZMP Központi Bizottságának tagja, hiszen képviselő-jelöltséget és miniszteri posztot egyaránt visszautasított.
Mindenki szerencséjére azonban nem ugrott el minden felkérés elől, így tagja lett a 2006-os Vizsgálati jelentés szeptember-októberi fővárosi demonstrációkkal, utcai rendzavarásokkal és rendfenntartó intézkedésekkel kapcsolatos eseményeket vizsgáló bizottságnak. Noha a határozathozatalt egy fontos családi telefon miatt lekéste, mégis neki köszönhető, hogy betiltották a gumilövedék alkalmazását.
S bár egy élettörténetben mindig a jelen a legrövidebb idő, Ormos Mária nem feledi: példának okáért seperc alatt szedi ízekre azt az állítást, hogy a most épülő nemzeti burzsoázia épp az eredeti tőkefelhalmozás állapotában leledzik. Ugyanis e folyamat klasszikus ismérve, hogy a megszerzett pénzből fejlődik az ipar és hatására módosul a társadalmi szerkezet – na, erről Magyarországon szó sincs.
(Ormos Mária: Remények és csalódások.
Kossuth Kiadó, 2017. 286 o.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!