Gyilkosság az Orient expresszen
A Polár expressz is eszünkbe juthat, annyira meseszerű, ahogy a magányos gőzmozdony zakatol a havas Balkán-hegységben, sebesen pöfögve át viaduktokon a téli éjszakában, miközben csak a fülkék meghitt kis fényei pislákolnak.
Kint a kaland és az egzotikum, bent ragyogó luxus és kényelem, egzaltált arisztokraták, újgazdag szerencselovagok, titokzatos művészlelkek, ráadásul indulás után nem sokkal egy brutális gyilkosság borzolja a kedélyeket. Kinek szerencse, kinek pech, épp a vonaton utazik a világ legjobb detektívje, Poirot felügyelő is, akit a rendező Kenneth Branagh maga alakít.
Branagh nem csupán tiszteli, le is tudja fordítani a klasszikusokat a ma nyelvére, Hamlettől a Hamupipőkéig. Valójában ilyenkor is drámát rendez, ám a színpadi határokat feloldja a filmes eszközökkel, így megmarad az izgalom és az intimitás, miközben kitágul a perspektíva és egy minden érzékünkre ható, jóval összetettebb élményt kapunk. Ezúttal talán kicsit modorosabb, különösen, ha szinkronizálva látjuk őt Poirot-ként affektálni, de már a bajuszáról sem tudjuk levenni a szemünket.
Agatha Christie bámulatos emberismerő és karakterleíró volt, és a sztárokkal zsúfolt stábból Johnny Depp, Penelopé Cruz vagy Judy Dench karakterfeladatként is csücsültek bele szerepükbe, Branagh (bajusza) mellett csak Michelle Pfeiffer tudott meglepetést okozni a nézőknek.
A filmet azok is élvezhetik, akik már látták-olvasták, ismerik a megfejtést, mert nincsenek benne fekete-fehér igazságok, amiket egyszerűen csak le kell leplezni. Közben eltöprenghetünk az élet kihívásain, azon, hogyan éljük túl és dolgozzuk fel egyenként és közösen a minket ért veszteségeket. Ráadásul a forgatókönyvtől a kellékekig minden részlete szépen gondozott, még ha olykor mesterkéltnek is hat, akárcsak az az egyszerre zavarba és ámulatba ejtő bajusz.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!