-

 
VH, 2017. december 9.


Iszod a levét, de a hegyet nem ismered.
Szörpölés, szőlőszakítás. Vörös fürtös.
Szakad az ég, szőlőszakadás,
nyakkiszívás. Nem tévedő flow.
Tinédzser test: egy meg egy.
Nincsenek gyökjelek, hogy megvédjenek.
Vadvidéki matek. Nonsztop test.
Mi is van a négyzeten? A vérszem?


Vízszintes az élet,
az irónia kivérzett: nagy szó,
elég, hogy eloldalgott,
kisántikált a képből, a polcról,
mert levertem.


Haragudtál, hogy letettem.
De még felvehetem, még
visszavarrhatom a kezem.


Az utolsó vérig is tagadom,
hogy majmokból emberek lehetnek.


Mondhatnám, hogy elásott, de nem:
elvert testkincs.
Mi marad? Mi tölti be nem hűlő helyét?
Nyilván a szellemek. Meg a hüllőagy.
Ezzel ki számol el? Az elvermelt méllyel, mélyekkel.
Fotó őrzi? Fotó nem őrzi?
Mit csináljunk az önfotózókkal, az önkioldókkal?
A bombaformákkal?


Az ujjaimról oldódott le a lánycukor,
mikor megkavartam a kávét,
attól ilyen édes, el is iszom,
még észbontó ujjfésűddel
a hajamba kapsz.
 

Címkék: magyar irodalom

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!