Popszakma

 A férfi bepakolja a cipőket, táskákat a szekrénybe, rázárja a lakatot. Az ugrálóvár felé tartanak. A kislány bemászik, és profi módon ugrál, pörög-forog a levegőben, látszik, hogy igazi mestere ennek a játéknak, nem először van itt. Aztán átmennek a szánkópályára. A kislány felmegy a lépcsőn a szőnyegszánkóval, apu lent várja. Minden lecsúszás után jutalompuszit kap aputól. A csúszdás vár legtetejébe egyedül mászik fel a kislány. Apu leül egy babzsákra a vár előtt. A kislány a toronyból integet, mikor megcsörren apu telefonja.

„Mondtam, ugye, hogy vasárnap ne hívjatok. Gyerekes hétvégém van, seggfejek! Neked is mondtam, meg a Sanyinak is mondtam. Kettőtöknek nincs egy agya, amivel bármit fölfoghatnátok!”

Apu arcán mély barázdák gyűlnek. „Hogyhogy meghalt? Direkt kértelek titeket, hogy ne verjétek agyon, csak ijesszetek rá. Lehetőleg hétfőn. Hogy Sanyi hétfőn nem ér rá? Miért? Az anyósát viszi kórházba?”

Apu arca elvörösödik, de azért mosolyog, integet a kislánynak, aki most a vár másik tornyába mászott föl.

„Nem tudok odamenni, bazmeg, mert a Dzseniferrel vagyok játszóházban az Újbuda Centerben. Oldjátok meg. Nem igaz, hogy ennyire bénák vagytok. Mintha először látnátok hullát… Mit tudom én? Dobjátok be a csomagtartóba, és vigyétek ki az erdőbe. De ne a Mercivel, hanem a régi Škodával. Hogyhogy milyen erdőbe? Keressetek egy erdőt! Hol-hol? A guglin, te szerencsétlen! Keress rá a legközelebbi erdőre! Ássátok el. Majd visszahívlak, most nem tudok beszélni.”

A kislány közben lecsúszott a vár ormáról a kacskaringós csőcsúszdán. Apu odaszalad és két jutalompuszit ad Dzsenifernek. „Csússz még egyet” – mondja a férfi, és a kislány engedelmesen újra nekiindul a magas várnak.

„Várj csak – mondja az apja. – Kibomlott a hajad, megcsinálom a copfodat.”

A kislány még kétszer lecsúszik, majd százszázalékos narancslevet kér. A büféhez mennek. Apu rendel, a bankkártyája után nyúl, hogy fizessen, de megint csörög a mobil.

„Mi van már? Talán nem találod az ásót? Micsoda? Azt mondtad, vége. Hogyhogy felült? Velem akar beszélni? Szó sem lehet róla.” Közben az aranykártyát odaérinti a készülékhez. Elveszi a blokkot, leülteti a kislányt egy asztalhoz. Kicsit arrébb megy, hogy Dzsenifer ne hallja, mit beszél.

„Krisztián, én tényleg nem így akartam. Azt mondtam a srácoknak, ijesszenek rád. Két hónapja nem fizetsz. Nem sejthettem, hogy ilyen csúnyán túllőnek majd a célon. De hát van ilyen. A mi szakmánkban nem is olyan ritka. Ezt te éppen olyan jól tudod, mint én. Most, hogy láttad az arcukat, most már tényleg meg kell halnod. Kérlek, ne kunyizz, ne hisztizz, ne pitizz. Ez nem méltó hozzád. Nem tehetek érted semmit. Halj meg emelt fővel.”

A kislány kér még egy mignont, puncsosat. Apu vesz egy puncsosat és egy csokisat, mindkettőt megfelezik. A mosdóban kezet és szájat mosnak utána.

A kislány visszaszalad a játékok közé, egy háromkerekű biciklire pattan fel. Apu kergeti, fogócskáznak. Megint csörög a mobil. Lihegve veszi fel:

„Feri, ha még egyszer felhívsz, szétbaszlak. Hogyhogy megszökött? Lelőtte a Sanyit? Honnan volt fegyvere? A tiéddel? Figyelj, Feri, ne kerülj a szemem elé, mert letépem a fejed és beleszarok a nyakadba. Érted?”

Közben a kislány megfordul, leugrik a bicikliről, odafut az apjához.

„Apu,  kivel  telefonálsz?”  –  kérdezi szemrehányón.

„Bocs, kicsim, de a Feri bácsinak problémái vannak. Próbálok neki segíteni. Utána a tiéd vagyok.”

„Milyen problémái?”

„Üzleti jellegűek.”

„Milyen üzlet?” – kérdezi selypítve a kislány.

Apu meglepődik a kérdésen. Most valamit hazudni kell. De mit? Azt mégse mondhatja, hogy zöldség-gyümölcs. Se azt, hogy díszhal-madár. Egy ideig gondolkozik, aztán hirtelen azt mondja: „Popbiznisz. A popszakmában dolgozik Feri bácsi.”

„Az mi?”

„Tudod: Shakira, Majka, Alma együttes… Popzene.”

„Aha – mondja a kislány. – Énekel?”

„Hát, nem egészen, nem énekel, de valami olyasmi.”

„Olyasmi?”

„Intézi az ügyeket.”

„Értem.”

„Visszahívom a Feri bácsit. Oké? Gyorsan megoldjuk ezt a csúnya munkahelyi problémát, aztán átmegyünk a McDriveba enni valamit.”

„Anyu sosem dolgozik vasárnap. Apu, te miért dolgozol vasárnap is?”

Apu mélyet sóhajt, aztán megsimogatja a kislány szőke fejét: „Kemény a popszakma, kislányom. Nem is gondolnád, milyen kemény!”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!