-
Többé nemcsak elsikkasztott milliárdok tapadnak a Szabisz-kormány kezéhez, hanem a demokrácia vére is, morális válságban az ország, ilyesmikről beszélt tegnap Szlendermen, Holgerszon és Betmen, meg hogy azonnal válaszlépéseket kell tenni a terrortörvények ellen, blokádok, polgári engedetlenség, és az ezelőtti alkotmányt is követeljük vissza. A Sétatér mögött vagyunk, Nikka vonszol magával, mellettünk egy olyan csávó siet el, aki kotont húzott a fejére és kivágta, mint a betörőmaszkot, szembejönnek velünk az első robbanások, a park fái közt egyre erősödnek és sűrűsödnek. Mintha itt előre kivégezték volna a teremtést, úgy szét van barmolva a stadion környéke, piros-zöld óriászuzmó a megolvadt jelzőlámpa, égnek a szemeteskukák, mindent kitölt a riasztóvijjogás, ha egyik betörött ablakú kocsi abbahagyja, rákezdi a másik. Nikka dzsekijének a hátára fel van varrva egy piros csillag, azt követem, le se veszem róla a szemem, nehogy elvesszek, egyfolytában beleütközöm valakibe, Nikka bezzeg sokkal kisebb, neki könnyű lavírozni. Odanézz!, kiáltja Nikka, én is látom annak a rendőrnek a kezében a vadászpuskát, épp féltérdre ereszkedik, lenyomja a dupla csövet, rakja befelé a töltényeket, messze van, nem felénk céloz, élesen csattannak a lövések és villanás nélkül, gumilövedék.
Szétvert reklámtáblákból és beton virágtartókból barikádot építenek a szkinhedek a stadion mellett az út közepén, menjünk oda segíteni, mondja Nikka. Hosszú ívekben repülnek a járdapiskóták, hallom, ahogy a rohampajzsok megdöndülnek tőlük, a rendőrök meg lehajolnak értük, és mielőtt visszadobnák őket, megrázzák a markukat a faszuk előtt, mutatják, hogy verik bele, nem izgatja őket, kinek törik be a fejét. Nagyon nem akarok odamenni a neonácik közé a kőzáporba, van már két műfogam, ezek ugyanazok, mondom, amelyikek annál a röghöz kötéses cirkusznál bementek a teremfoglalásaitokra mocskoskodni, nem? Ez most nem lényeg, rázza a fejét Nikka, és különben is, itt vagyunk. Észreveszem, hogy az egyik szkinhed hasonlít egy régi fehérjezabálóra, akinek szinte minden héten szállítottam, te eddig azt mondtad, hogy csak erőszakmentes dolgokat pártolsz, próbálkozom még egyszer, mire Nikka, nem azért mondom neked ezeket, hogy kiforgasd őket ellenem, és amúgy is, vadállatok nélkül nincs forradalom, nekünk az eszünk, nekik az erejük.
Beállunk mi is a csatárláncba, ami kézről kézre adogatja a követ meg a féltéglát, utaztatjuk a muníciót előre, ahol szinte akkorára nőtt a barikád, mint a Konrádon, át se tudnak nyúlni rajta rendesen a könnygázfelhők. Nikka megviselt arcot vág a sorban, hogy ne látszódjon, mennyire tetszik nekik ez az egész, eljátssza, hogy valami nehéz kötelességet teljesít, én meg arra gondolok, hogy pont egy hete volt, hogy egy csomót kellett várakoznom itt, a stadionnál, akkor még futárkodtam, és daruskocsi állta el az utat, sose képesek éjjel felpakolni a villanyoszlopokra a karácsonyi dekorációkat, most pedig olyan vastag a füst, hogy alig tudnak átvigyorogni rajta a Mikulás-fejek, a szkinhedek alágyújtottak egy halom gumiabroncsnak is. Elóbégatja magát egy hang a közelemben, a tető, a tető!, rohamrendőrök mozgolódnak odafent, a hófogókba kapaszkodnak, és riasztógránátokat meg cserepeket hajigálnak azokra, akik legelöl harcolnak, egy félmeztelen csávó a nemzetiszínűre festett mellét böködi, csak terepszínű nadrág van rajta az ősz végi hidegben, ide lőjetek, csicskaverebek! Mintha villám csapna a földbe, akkorák a durranások, azért vonnak le tőlünk adót, szívja az orrát Nikka, hogy azok a ganék megkaphassák a fizetésüket, te hogy nem gyűlölöd őket?
Később elfárad, kilépünk a sorból pihenni, a vállamra hajtja a fejét és mosolyog. Leszáll a sötétség, lézerpointerek narancssárga pöttyei ugrálnak a magasban, szkinhedek pásztázzák a tetőket, állítólag megint felküldtek pár rohamrendőrt, ezúttal viszont igazi lövésznek, de szerencsére sehol senki, hagyjátok a francba, kiáltja valaki, még megzavartok egy repülőt! Pánikkeltés, mondja Nikka, 2007-ben Szlendermenék medencecsontot törettek és szemeket lövettek ki, Mikiegérék nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy bárkinek komolyabb baja essen. Rottweilert olvas, az Ezredvégen és a Konrádon is állnak a barikádok meg a rendőrsorfalak, semmi extra, valami keresztény egyetemisták imádságot olvasnak a békéért, bazmeg!, kiált fel Nikka, és a kezembe nyomja a telefonját, mert miután egész este üresen csattogott a levegő a belvárosban, valaki öt perce mégis összeesett, és mire a feje az aszfalton koppant, már nem élt.
•
A koponyája oldalán, a hasánál és a kulcscsontja fölött találták el, ez ömlik az összes nem szabiszes médiából, meg hogy két sebnek volt kimeneti nyílása, a harmadiknak nem. Okos hangon mondják ezt, mintha számítana, hogy ha már behatolt a golyó, akkor valahol jöjjön is ki, piercinges csávó volt és nacionalista, mutatják, ahogy felemeli az öklét a barikádnál. Egyenesen a kamerába néz, talán érezte, mi fog történni vele, talán az én nézésem is ilyen, nem merem megkérdezni senkitől, hogy vajon az én homlokomra mi van írva. Félmeztelenül fekszik a boncasztalon, fekete lyukak vannak a testén, mérőszalagot ragasztottak melléjük, egycentisek sincsenek, észre se vette, hogy eltalálták, csak szimplán vége volt. Szétfarigcsálódott ólomdarabokat szednek ki belőle, állítólag olyan lövedékek ezek, amik direkt úgy vannak kitalálva, hogy bukdácsoljanak a húsban, és maguk előtt tolják a szöveteidet, alagutat vájnak benned, átfúrják az agyat, a beleket, a gerincet.
Szergejnek becézték a csávót, nem láttam soha a Konrádon, hamarabb lett belőle GIF, mint hogy kiderüljön a valódi neve. Úgy mosolyog a fotón, mintha előre megnyalta volna a halál, ki se hűlt rendesen a hullája, máris mindenki jobban tudja a másiknál, hogyan halt meg, véletlenül meglökték a társai, azért esett át a korláton, utána lőttek bele közelről, hármat egyszerre másképp nem lehet, dehogyisnem, automata sznájperről még nem hallottál, távolról akasztották ki, a lövéstől zuhant le. Lyukat égetett a szakállába a golyó, szipogja a felesége az RTL-en, aki megölte, az szemből csinálta, látta, kire húzza meg a ravaszt, közben ott áll mellette Betmen és egy csomó szkinhed, simogatják a vállát és ígérik, hogy ha befejeződik a szabadságharc, utcát fognak elnevezni a férjéről, mi gondoskodunk a hőseinkről, fel a fejjel.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!