Pazar, színes és parádésan kreatív a kiállítás, amely Jean Paul Gaultier divattervező legmerészebb darabjait mutatja be. Már a helyszínválasztás is remek: a londoni Barbican galéria ormótlan betontömege kontrasztot teremt, és mintegy keretbe foglalja ezt a világot, ahol a forma uralkodik a funkció felett.
Gaultier különös géniusza garantálja, hogy annak is tátva marad a szája, aki egy párizsi divatbemutatót halálra unna: már az első teremben gyöngyházmelltartós sellők és flitternadrágos matrózok közé csöppenünk, de egy glóriás, Szűz Mária ihlette kék selymekbe és csipkébe burkolt manökensereg is dalra fakad. A próbababákra ugyanis emberi arcokat vetítenek, így azok egymással beszélgetnek, dúdolgatnak, vagy épp franciául filozofálnak.
Ez már önmagában is meghökkentő, ám a szentek után óriástaréjos punkok következnek terepmintás, uszályos estélyiben.
Akinek egy szakállas nő bizarr látvány, az hüledezhet, milyen jól mutat az inggel és nyakkendővel kombinált fekete szaténruha – netán egy komplett ruha nyakkendőkből, legyezőkből, cipőfűzőkből vagy filmtekercsekből. Megtekinthető néhány ikonikus darab is, mint Madonna csúcsos melltartója vagy Gaultier gyerekkori játék mackója, az első, akire Madonna előtt húsz évvel újságpapírból melltartót fabrikált.
A papagájtoll-blézeres nő mellett balra egy indián fejdíszes, mongol csizmás, huszárruhás modell, jobbra egy színes szőrmecsuklyás eszkimó foglal helyet.
Mindez nem csupán összehajigált fejetlenség; Gaultier zsenialitása épp abban rejlik, hogy kiváló érzékkel szintetizálja ezeket az olyannyira különböző elemeket. Így válik munkássága a társadalmi, nemi és kulturális sokszínűség ünnepévé.
Fontos és nagyon aktuális üzenet ez, a kiállítás pedig kétségtelenül az idei év egyik legjobbja.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
