Sok nőnek elég lenne Viggo Mortensen, mások beérnék Michael Fassbenderrel, de Keira Knightleyn mind a ketten próbálnak osztozni. Nem is akárhogy: Mortensen Freudként, Fassbender Jungként polemizál Sabina Spielrein fölött, aki majdnem megsemmisül e különös lelki-szellemi-fizikai-érzelmi háromszög tortúrájától. A Veszélyes vágy magyar bemutatója kapcsán
a torontói filmfesztiválon beszélgettünk Keira Knightleyval.
– Kalauzoljon vissza az időben: csöngött a telefon, és a vonal végén David Cronenberg felajánlotta ezt a szerepet.
– Semmit nem tudtam sem a korról, sem a sztoriról, tehát a semmiből indultam. A legtöbb eddigi szerepemhez volt érzelmi kötődésem, ehhez viszont zéró, tehát eszköztáram sem volt, mindenben Davidre kellett hagyatkoznom. Ő találta ki, hogyan remegjen a fejem, a beidegződésig meg kellett tanulnom ezt a fejtartást, mert nagyon sok közelit használt. Meg azt is kérte, hogy az angolomat spricceljem meg egy kis orosz akcentussal, amiről fogalmam se volt, hogy csináljam. Aztán csak annyit tett hozzá, Keira, a többit rád bízom, jó színész vagy, találd ki, oldd meg magad, lássam a végeredményt. Felhívtam Christopher Hamptont, a forgatókönyvírót, akivel már dolgoztam a Vágy és vezeklés című filmben, elmeséltem, mit vár tőlem Cronenberg, mondtam, fogalmam sincs, hogy oldjam meg, segítsen. Áthívott, gondoltam, egy óra alatt majd elmagyarázza, hogy megértsem. Mondott ezt-azt, de igazán azzal segített, hogy a kezembe nyomott pár könyvet, hogy majd azokból megtudom a választ. Sabina naplója volt az egyik, amiben démonnak írja le magát, néha meg kutyának, vagyis annyira őrült volt, hogy felfogtam, szabad a gazda, határ a csillagos ég. Rajta kísérletezték ki a pszichoanalízist, de ez nem úgy működött, hogy egyik pillanatról a másikra meggyógyult, hanem szép lassacskán megpróbált beilleszkedni a társadalomba, persze soha nem lett teljesen egészséges.
– Egyik jelenete nehezebb, mint a másik. Hogyan oldódott fel esténként, mikor befejeződött a forgatás?
– Sokan mondják, hogy a mi szakmánk felér egy pszichoterápiás kezeléssel, de ezt azért nem írnám alá. Nekem ez nem jött be. Inkább azt mondanám, katartikus élmény volt olyasvalakit játszani, aki ennyire sérült, és nagyon kellett, hogy esténként teljesen kikapcsoljak, különben megbolondultam volna a depressziótól. A napi munka minden energiámat és az összes kreativitásomat kiszívta, úgyhogy esténként nagyon jólesett focimeccset nézni és lenyomni egy pohár sört!
– A film a libidó körül forog, illő vagy illetlen ezzel a témával ilyen liberális módon foglalkozni, ahogyan Cronenberg teszi?
– Teljesen szűz voltam ebben a témakörben, fogalmam se volt Freudról, Jungról, Sabina Spielreinről, csak annyit tudtam, hogy ez a film a szexualitás körül forog. Nagyon felcsigázott a téma. Főleg, hogy a gyerekkorba, a szülőkhöz vezeti vissza a pszichoanalitika. Nagyon keveset tudtam róla, de mint mindenkit, engem is érint, tehát persze, hogy izgatott és érdekelt.
– Freud sokáig forradalminak hitt módszereit ma már többen megkérdőjelezik, és azt állítják, többet ártott a nőknek, mint amennyit használt. Mennyire látja igazolva ezt az állítást annak alapján, amit a szerepre készülve olvasott?
– Négy hónap gyorstalpaló Freudból és Jungból nem elég ahhoz, hogy az ember a véleményét nyilvánosan hangoztassa. Meg különben is, én csak az 1903–1913 közti időszakra koncentráltam, és inkább Jungra, mint Freudra, mert Sabina Jungért bolondult igazán, csak később fordult a freudi útra. A művészek többsége Jungra hajlik, mert misztikus, okkult, és ez a kibogozhatatlan világ felcsigázza egy művész fantáziáját. Freud sokkal racionálisabb volt, tisztábban és egyértelműbben fogalmazott, mint Jung, vagyis sokkal közelebb áll a tudományhoz. Nekem ő jött be jobban, de ez én vagyok, és még egyszer: az istenért sem gondolom, hogy egy laikusnál jobban konyítok a témához.
– Sabina Spielrein után szinte rögtön Anna Kareninát játszotta Joe Wright kamerája előtt, és ez a két nő a maga megszállottságával rokonlelke egymásnak. Vonzódik ezekhez a figurákhoz?
– Pszichológiai szempontból biztosan nem. A saját pszichológusommal átrágtuk, hogy Anna Kareninának jó okai voltak az öngyilkosságra, nem az őrület kergette bele, hogy saját kezével vessen véget az életének. Nagyon nehéz szerep, sokszor sokan nekifutottak, nem sokszor sikerült, jó lenne, ha én lennék a szerencsés kivétel. Tom Stoppard fantasztikus forgatókönyvet írt, remélem, nem szúrtam el. Az év végén bemutatják, akkor majd kiderül!
– Tudna választani Viggo Mortensen és Michael Fassbender között? Ki a jobb színész? Melyikük a vonzóbb férfi?
– Maradjunk az előzőnél, ha lehet. Viggóval könnyebben csiszolódtam össze, mert ugyanabból operál, amiből én, rengeteget olvas a szerephez. Ez nekem viszonylag új dolog, korábban nem készültem fel ilyen alaposan, de most jókat mulattunk rajta, hogy könyvhegyek, papírhalmazok között forgattunk és mind a ketten folyton jegyzeteltünk. Michael módszere egész más. Őt nem izgatja, hogy honnan jön a figura, akit játszik, csak a szöveg számít, de az szent. Zsigerből dolgozik. Amivel csak azt akarom mondani, hogy a mi szakmánkban nincs egyedül üdvözítő módszer. Hogy melyikük vonzóbb? Na, erre nem tudok válaszolni.
Szerelmi szál
A pszichoanalízis történetének kulcsmomentumát adó szerelmi történet 1904-ben kezdődött, amikor a 29 éves Carl Jung a Burghölzli Klinika tanársegédjeként új páciensével találkozott. Sabina Spielreint, egy rosztovi gazdag kereskedő 18 éves leányát testvére halála után skizofrén jellegű hisztériás tünetekkel utalták az intézetbe. Jung akkor már nős, és két gyermek édesapja volt, kapcsolatuk mégis hamar átlépte az orvos-beteg viszony határait. Hogy a szenvedélyes viszony, avagy a szakszerű kezelés tette-e, nem tudni, mindenesetre Sabina 1905 tavaszán már visszatért a zürichi egyetemre, ahol orvostanhallgatóként folytatta tanulmányait. Méghozzá meglehetősen sikerrel: 1911-ben saját skizofréniájáról írt esettanulmányának bemutatásával megszerezte a doktori címet is. Jung 1906-ban érezte szükségét annak, hogy egyik, Sigmund Freudhoz írott levelében megemlítse Sabinát, mint bonyolult és érdekes esetet – így igyekezett megszerezni az általa nagyra tartott gondolkodó barátságát és elismerését. Freud örömmel vette a megkeresést, mivel Jung a beteget az általa kifejlesztett, ám sokak szemében akkor még megvetett módszer, a pszichoanalízis segítségével kezelte. Jung azt „elfelejtette” megemlíteni levelében, hogy páciensével szerelmi viszonyt folytat. A szerelmi szál aztán hirtelen meg is szakadt, a szakmai folytatódott: Jung igencsak rideg módon szakított Sabinával, ám munkakapcsolatuk továbbra is megmaradt. Egyesek azt sem tartják kizártnak, hogy Jung műveinek néhány alapgondolata is Sabinától ered, mint ahogy azt is feltételezik, hogy a két zseniális gondolkodó, Freud és Jung viszonyának megromlásában is szerepe volt a nő mindkettejükhöz fűződő intellektuális kötődésének. Bár Freuddal szerelmi viszonyba nem keveredett, barátságuk és munkakapcsolatuk mindvégig erős volt, míg Jung számára Sabina örök szerelem maradt.
Sabina később orvos, majd pszichoanalitikus lett, Freud tanítványaként, később kollégájaként. 1911-ben férjhez ment, majd hamarosan gyermeke született. 1923-ban visszatért Moszkvába, ahol gyermekpszichológusként praktizált. Miután Sztálin 1925-ben üldözni kezdte a pszichoanalízist, Rosztovba költöztek, férje öt évvel később elhunyt. Sabina depressziós lett, 1931-ben abbahagyta a praktizálást, ám hazáját nem hagyta el többé. 1941-ben a németek agyonlőtték két lányával együtt. A közte és Jung közti viszonyra egészen 1974-ig nem derült fény, ekkor azonban a genfi egyetem pszichológiai intézetének pincéjében megtalálták Sabina Spielrein levelezését és naplóját, melyeket akkor hagyott ott, amikor 1923-ban a Szovjetunióba költözött. Az örökösei egy ideig nem engedélyezték a levelek publikálását, azok végül csak 1977-ben kerültek a nagyközönség elé, amikor Aldo Caretuno olasz pszichoanalitikus megjelentette Jung, Spielrein és Freud leveleit, illetve Sabina 1909 és 1912 közt vezetett naplójának szövegét.
(D.-H. N.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
