Valaki figyel! A könyvesboltban is. Pedig csak nézelődünk, leveszünk a polcról egy kötetet, másikba belelapozunk. Egyre kényelmetlenebb, hogy kémlelnek. A biztonsági őrök arra gyanakszanak, hogy lopni akarunk. Bosszantó érzés – de az éremnek két oldala van.

 
Kállai Márton felvétele

Rafinált módszerek, jól kidolgozott taktika, furfangos észjárás – vagy éppen arcpirító bénaság. Sok tolvajjal találkoztam az alatt az idő alatt, amíg kenyeremet könyvesbolti munkatársként kerestem. Először nem is gondoltam, hogy léteznek. Ám ha feltétel nélkül bízunk az emberi természet jóságában, hamar keserű csalódások érnek. Már a jelek is baljósak voltak: az öltözőben kiragasztott, rossz minőségű képek, elmosódott arcú emberekről.

Mit lopnak a könyvesboltból? Romantikus hajlamúak képzelhetik, hogy kispénzű diákok a tanulmányaikhoz elengedhetetlen köteteket – nem ez az általános. Leginkább a toplistás könyvek vannak veszélyben. Vagy a drága, „puccos” könyvek. Ezeket tömegével csórják. A népszerű könyv ugyanis eladható. Hova? Hát antikváriumoknak, például. Ott nem kérdezik, honnan van, csak beveszik. Mert minden bolti eladó tudja a nyilvánvalót – a hivatásos tolvajok nem érzésből viszik a könyveket. Hanem megrendelésre. Ezért van az, hogy nem egyesével, hanem akár tucatnyit is megpróbálnak elemelni egyszerre. Kell egy kötetből holnapra húsz darab. Mert van rá vevő. Hogy honnan jön a megrendelés? Például a fent említett antikváriumokból, már amelyikből. De ma már az sem ritka, hogy az interneten hirdetik meg a könyveket, különböző fórumokon, akciós áron. Nem ritka, hogy a már ismert, időnként akár el is kapott tolvajok egyik boltból mennek a másikba. Addig járnak a korsók a kútra – amíg nincs meg a szükséges darabszám a megrendelt kötetből.

Szóval a tolvajok: nő, férfi, idős, fiatal. Jól szituált és lepukkant. Nem biztos, hogy az a „csenő manó”, akire elsőként gondolnánk – a sztereotípiákban csalatkozhatunk. Lehet öltönyös, szemüveges, diszkrét bajuszos. Vagy éppen műkörmös, magas sarkú szandálos, bongyor frizurás.

Hol van már a szoknya ezer ráncába rejtett nyolc darab Müller Péter-kötet… Az elöl tartott slágerkönyveket egyenként elviszik hátra, leteszik egy kupacba, oda, ahol senki sem jár. Aztán jön valaki más, felkapja őket, és elteszi. Vagy az egyik kérdez, esetleg kekeckedik, és amíg az eladó kényszeredetten mosolyog, a másik a háta mögött tömi a táskáját. Esetleg csinálnak egy hatalmas ramazurit. Vitába kezdenek, mire az eladóhad odasereglik rendet tenni. A nevető harmadik meg kényelmesen meglép a szajréval. És a babakocsis anyuka – sokszor még a babával is elgügyögnek az árusok, amíg ki nem derül, hogy a kocsi alja könyvekkel van púpozva.

A kedvencem az ex librisszel köntörfalazó fickó volt. Intelligens kinézet, megnyerő mosoly. Amikor elkaptuk, felháborodva jelezte, hogy a könyv, ami a kabátjába volt csúsztatva, a sajátja, bele van pecsételve a neve. Igen, ez igaz. Csakhogy a pecsétet is megtaláltuk, a leltárból meg kiderült, hogy pont egy hiányzik a polcon lévő kötetekből – így múlik el a világ dicsősége. A pecsétet persze kérte volna vissza. Vagy a másik, a „szótáras”. Csak így ismertük, enyhén kopaszodó, zömök, bőrkabátos férfi. Hangos „kezeiketcsókolom” jelezte, hogy megjött. És ment a szótárakhoz. Ha szerencséje volt, épp mindenki más irányba ügyködött. Ha nem, udvarias mosollyal fogadta, hogy minden lépését figyeljük. Szinte már lovagias hozzáállása volt az ügyhöz, így mi is hasonló jovialitással kezeltük a jelenlétét. Viszont bosszantó eset volt, amikor a legújabb Dan Brown-sikerregényből gondosan felépített dekoratív kupaccal (tíz darab) egyszer csak kirohant a bejárati ajtón egy „kedves vevő”. Esélyünk sem volt utolérni.

Ráadásul az enyves kezű könyvbarátok tisztában vannak a jogaikkal. Tudják, hogy nem nyúlhatnak hozzájuk az eladók. Csak a biztonsági őr. Tudják, hogy ha egy bizonyos összeghatár alatt lopnak, akkor a rendőrség ki sem jön. Tudják azt is, ha kiértek a kapun, akkor a bolt alkalmazottjai nem tehetnek semmit.

Lelombozó, amikor a leltározásnál kiderül, mi minden veszett el. Mint ahogy az is, amikor azt hiszi az eladó egy könyvről, hogy megvan, látszik is a borítója a polcon. Odanyúl, a borító meg üres. Szörnyűbb érzés eladó számára kevés van egy könyvesboltban. Talán csak, amikor az árgus szemekkel figyelt emberek felháborodva kérik ki maguknak a kitüntetett figyelmet – ilyenkor aztán mi kérünk elnézést.

Címkék: Riport

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!