Refrén-gondok: Tangó vagy tanga? Miért fáj a buldogság?

Mindenki megnyugodhat, az eurovíziós dalversenyen kívül is van magyar könnyűzenei élet, bár a fiatal előadók közül sokan a magyar nyelvvel és a kiejtéssel úgy küzdenek, mint malac a jégen, miközben jóllakott óvodásként dülöngélnek a színpadon.

Az MTVA és a VOLT fesztivál „tehetségmutató” versenyéhez zenészek, producerek, újságírók válogatták ki 170 előadóból az a tizenötöt, akik a három, élőben közvetített elődöntőn színpadra álltak. Az első elődöntő után mazochistának kellett lennie annak, aki a műsorra mert kapcsolni, de várták azért meglepetések is.

Az amerikai slágerszövegek sem állnak közel az irodalmi minőséghez, ám a Deniz nevű fellépőnek több évtizedes rapkultúrát sikerült meggyaláznia fájdalmas közhelyeivel és képzavaraival, melyeket – szerinte – sokan magukra is tetováltatnak. „Megerősít minden, ami kínoz, de nem öl meg”, tudtuk meg, és erőltetett hangon daráló, medvetáncoló rapper szerint „a szeretet több mint egy tűzpiros Porsche”.

A Hangmás frontemberének a szavát is alig lehetett érteni, hogy a refrénben vajon tangó-e a tanga, s hogy miért fáj neki a „buldogság”. Dobhártyakarcolóan kellemetlen volt a csak jóképű fiúkként emlegetett Carbovaris és a Salvador Dalít példaképnek tartó (dalszövegei szintjén valóban szürreálisan zagyva) Elefánt fellépése is.

A második este azonban még Puskás Peti túláradó ripacskodása, és a lassított felvétel (a 3. napon Fluor Tomira lecserélt) Farkas Roland „Wolfie” botrányosan gyenge műsorvezetése ellenére is olyan volt, mintha átültünk volna Trabantból a Mercibe. Szabó Balázs Bandája, Odett vagy a Halott Pénz már masszívan nagyszínpad-minőségűen hangzott, de az Arctic Monkeys magyar előzenekarának (ami a fődíj) leginkább az Ivan & The Parazolt tudom elképzelni. Már az is hatalmas rákendról, hogy a fődetoxikáló Zacher Gábor ajánlja figyelmünkbe a bandát, melynek frontembere, Vitáris Iván Jim Morrison nyegleségét és Mick Jagger szexepiljét is hozza, miközben együttese brutálisan kemény, mégis régivágásúan dallamos gitárriffeket pumpál alá.

Noha a harmadik este már behúzott kézifékkel haladtunk, legalább szövegértési gondok nem akadtak, mert legtöbben angolul énekeltek, a zenéjük vagy a megjelenésük alapján meg se mondtuk volna, hogy magyarok. A We Are Rockstars egyik tagja meg is jegyezte, ez persze előny, de néha hátrány is – bár ő valószínűleg csak udvariaskodott.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!