Troppauer Hümér, Pipacs, a fenegyerek, Wagner úr – még csak nem is a legismertebb alakjai az éppen 110 éve, március 29-én született Rejtő Jenő sajátos univerzumának, de így is felejthetetlenek. És akkor nem beszéltünk még a többiekről – a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb szerzőjétől.
Rejtő tragikusan rövid élete bővelkedett olyan fordulatokban, amelyeket mintha csak ő maga vetett volna papírra. Az elemi iskolából például azért csapták ki, mert megverte az egyik, antiszemita megjegyzéseket tevő tanárát. Figyelme hamar az ökölvívás felé fordult, egy alkalommal edzője, Székely József úgy betörte az orrát, hogy az élete végéig ferde maradt. Kipróbálta a színjátszást (nem volt tehetséges), 19 évesen pedig világ körüli útra indult. Bebarangolta Európát, megfordult Észak-Afrikában – mindenhol azt a munkát végezte, amit talált.
Marseille-ben már a végkimerültség határán járt, amikor jelentkezett a Francia Idegenlégióba, ám azt nem neki találták ki (egyesek szerint megvesztegette az orvost, hogy hazaküldjék, mások úgy tudták, hogy megszökött), végül hazatért. Írni kezdett – a többi pedig már történelem.
1942. október 9-én az Egyedül Vagyunk című nyilas lap kifogásolta, hogy a zsidó származású író nem kapott még munkaszolgálati behívót. Rejtőt a nagykátai kórházból hurcolták el. Oroszországba került, ahol a betegség és a hideg felőrölte, 1943. január elsején, 37 évesen halt meg.
Állítólag, amikor 1957-ben a Magvető Kiadó megjelentette A láthatatlan légiót, a feketepiaci árusok megfenyegették a kiadó igazgatóját, hogy lelövik. 1956 előtt ugyanis csak így lehetett beszerezni az író műveit, amelyek népszerűek (és rettentően drágák) voltak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
