„Ebben a könyvben egy szó sem igaz” – kezdi Kurt Vonnegut Macskabölcső című kötetét. S azt is írja: „Valamikor valaki azt ajánlotta, a mérsékelt égövben legyen inkább hat évszak, ne négy: nyár, ősz, csukás, tél, nyitás, tavasz”. Ha hihetünk a szerzőnek, ez nem igaz. Ám az ötödik évszak, a nyitás igenis létezik! Római fürdőn láttuk is a hét derekán.
Délután 2-kor 21 fokot mutat az utcai kijelző. Már-már strandidő. Százszorszépek tarkítják a Római strand füvét, de benn csak egy szarkapár csipeget, ember sehol. A kapun lánc, a zárt kasszánál tábla a nyitva tartással: „Előszezon: nyitástól május 31-ig 10-19 óra”. Jó, jó, de mikortól?
Szemközt a kemping kapuja tárva. Fűrészgép veri fel a csendet: a fákról vágják le a száraz ágakat, takarítanak. Vendég is volt, árulja el a kertészkedők egyike. A héten megszállt itt egy olasz társaság három lakókocsival, ők voltak az elsők. A sátorozókra várni kell, még hidegek az éjszakák.
– Elkezdődött a szezon – jelenti ki Faragó Pál, a Keve utcai kerékpárüzlet és műhely eladója. – Az egy hónappal ezelőttinek ötszöröse a forgalmunk. A drága, százezres gépekből márciusban már vagy húszat eladtunk. És annyi biciklit hoztak felkészíteni, beállítani, hogy alig győzzük, 40 gép vár javításra, újat már csak jövő keddre vállalunk.
A kertekben aranyfa, krokusz, fürtös gyöngyike virít. Az Emőd utca 15. előtt Benedek Ferenc serénykedik az édesanyjával: – Kertészkedem. Virágot ültetek. A mama ötlete volt. A többi gyerek Benőnek hív – világosít fel a 7 éves ifjú, s a kapával helyet csinál a következő sárga árvácskának. – Itt a jó idő. Két napja megvettük a palántákat. Mire várnánk? – fűzi hozzá anyukája.
Három tinédzser két kutyával a hajókikötő pontonján sütkérezik. Tibor, Fanni és Dani gyakran találkozik itt suli után. – Ez a nyári bandázó helyünk. Egész napokat is el lehet itt tölteni. Nézelődünk, jókat beszélgetünk, ha jön a hajó, megyünk vele egy fordulót. Elég a BKV-bérlet…
Bár hétköznap van, kora délután a parton nagy a forgalom: futók, andalgó párok, rövid ujjúban napfürdőzők, ebeket sétáltatók, babakocsis anyukák, nagyszülők. És bringások: van, aki tolja a drótszamarát bámészkodva, más hátizsákkal, csapattal túrázik vagy a családjával kerekezik. Mint Martos Bea, aki a férjével és két lányával – Blankával és Toncsival – hasít a murván. – A lakótelepről jöttünk ki, idén még csak másodszor. A gyerekek már alig várták, hogy tavaszodjon. Egy órával később a hintáknál látni őket.
A patinás csónakházak, a Csillag, a Bíbic, a Béke, a Hattyú ajtaján lakat fityeg, a stégeik még szárazon, felbakolva, de már újra mázolva.
A Király – Csákó Ferenc motorcsónak-versenyző – telepén, ami szerviz is, félszáz jachtot és motorcsónakot tárol. – Még csak ketten merészkedtek a vízre, ott még hideg van. Így is akad munkánk: utánfutón Szlovákiából hozta a tulajdonosa egy hónapja javítani az oldtimer fa motorcsónakot. Eddig ponyva alatt volt, most a jó időben foghattunk csak hozzá. Lyukas az alja, a hátsó tükre szétszakadt. De gyönyörű lesz! Április közepén már a Dunán is hazamehet.
Süveg Imre 3-kor az Opel tetőcsomagtartójáról emeli le a csónakját. – Egy hónapja volt már egyszer szép idő, azóta készülök, hogy megint vízre tehessem a kajakot. Sportszerűen eveztem régebben, ma már csak hobbi. Autóvillamossági szerelő vagyok. Ma nem jött több kuncsaft – irány a Duna. Megkerülöm a Lupát, tíz kilométer, elég rá egy óra…
Az egyik parti étteremnél óriási a felfordulás. A teraszon az egész berendezés, a hűtők, a bútorok. – Kár, hogy a fagy miatt későn láthattunk hozzá a felújításhoz, a festéshez, és csak április elején nyithatunk – kesereg a tulaj, Góman Zoltán. – Pedig rengetegen vannak, már most is szinte nyári vendégseregünk lenne…
Molnár Lívia a sörkert kirakott székei mellett locsolja a port: – Minden kész, az áru is megjött. Mire a Vasárnapi Hírek megjelenik, mi már két napja nyitva leszünk. S ha le is hűl az idő hét végén, akkor is várunk legalább napi 2-300 nyitó vendéget halászlével, óriáspalacsintával.
– Elindult a szezon, lengébben öltöznek a lányok, bár az igazi az lesz, ha már bikiniben, fürdőnadrágban jönnek vendégek
– így „Pléhlajos”. Farkas Lajos valaha a becenevét adó bádogbódéból mérte a családjával a sört, a fröccsöt és hozzá a sült hekket a csónakázóknak. Ma is ezek a legkelendőbbek nála, de már a part egyik legnagyobb sörözője az övé. – 13-án nyitottunk, majd pár napra bezártunk, és a héten megint kinyitottunk. Hétköznap is erős félház van. A többség törzsvendég, de már sok a kiránduló, a sétálgató is.
Meg a kocogó. A Népsziget végétől indultak a felső tagozatos srácok, Duics Gábor, Vágó Richárd és Kovács Tamás, és oda is futnak vissza a Rómairól szárazedzés gyanánt. – Kajakozunk az Angyalföldi Vízisport Egyesületben, de csak a jövő héten mehetünk a vízre – s fordulnak is vissza, hisz’ a táv fele hátra van.
Vadrécék rebbenek fel, kajakos csapat tart a folyón a Külker Evezős Klub stégjéhez. – Egész télen nyitva voltunk, a versenyzőink folyamatosan edzettek – így Lőrincz Attila edző. – A klubtagság zömét a hobbievezősök adják. Köztük is van tucatnyi megszállott, aki télen is „lapátolt”, de nem ez a jellemző. A csónakházban úgy 80 hajó van, s idén tán 30 volt a vízen. Ha marad a jó idő, lehet, hogy vasárnapra mindet kiviszik – tippeli.
Ha meg rosszabbra fordul, akkor majd egy-két hét múlva. Hisz’ tudják: nyitás után jön a tavasz…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
