Romantikus szellemek a kastélyban - Szilvási Lajos: Középiskolások
Minden magyar könyvespolcon sorakozik néhány Szilvási-kötet, de a most újból megjelent Középiskolások eddig csak gyűjtők féltett kincseként mutatkozott. A rajongók általában az Albérlet a Síp utcában 1964-es első kiadásától A néma megjelenéséig, vagyis a nyolcvanas évek közepéig tartó regényírói ciklus darabjait, a százezres példányszámban közreadott, úgynevezett „mai tárgyú” könyveket emlegetik. Még az antifasiszta ellenállás történetét feldolgozó, kisebb példányszámban kiadott, korai műveket is sokan ismerik.
Ám Szilvási Lajos első regénye oly ritkán bukkant fel a könyvárveréseken, hogy még pár hónappal ezelőtt is közel 20 ezer forintig licitáltak egy kóbor példányra.
A Fényes szelek nemzedékéhez tartozó Szilvási az 1947-ben indult, marxista szemléletű Csillagban publikálta első novelláit. A főszerkesztő Németh Andor, a felelős szerkesztő Méray Tibor volt, míg a vezető költő szerepét Zelk Zoltánra osztották.
Olyan fiatal lírikusok tartoztak a folyóirat köréhez, mint Juhász Ferenc vagy az akkor még F. előjelzéssel publikáló Nagy László. Majd az 1951-es Fiatal írók antológiájának szerzői között is olvashatjuk Szilvási Lajos nevét, a szintén pályakezdő Bacsó Péter, Csoóri Sándor és Szécsi Margit társaságában.
Meglehetősen homályosak a Középiskolások születésének körülményei. Annyi bizonyos, hogy a keszthelyi Festetics-kastélyban berendezkedő Csányi László Népi Kollégium korábbi lakója, az érettségi évében Pestre kerülő Szilvási Lajos beadta művét a SZOT 1950-es József Attila-regénypályázatára.
Bár eredetileg katonatisztnek szánták, az 1951-ben elnyert pályadíj átirányította őt a Magyar Távirati Irodához. Amikor a regény 1953- ban napvilágot látott, Szilvási már a Szabad Nép munkatársa volt. Ahová más fiatalokkal együtt a Nagy Imre első miniszterelnökségét kísérő fellazulás juttatta. Ám a kormányfő 1955-ös felmentését követően, többek társaságában Szilvási Lajost is kipenderítették a pártlaptól.
A Középiskolások szerzője szinte még maga is középiskolás. Nem nehéz azonosítani a Balaton-parti helyszínt. Háttér a népkollégium szegényes díszlete, melyre az író később úgy emlékezett, hogy egy romos kastély, ahol az ablaküvegek egy részét olajos papírokkal helyettesítették, ahol a termekben nem volt parketta, mert az átvonuló hadseregek eltüzelték. Mégis ott tanulták meg, hogy közösség csak úgy képzelhető el, ha mindenki megosztja a többivel, amije van. És persze ott ismerkedtek meg a népírókkal, akik meghatározó hatással voltak a diákokra.
A romantikus cselekmény az 1948–49-es tanévben játszódik, s a Mindszenty-ügy helyi hullámai mozgatják a szálakat. Nem meglepő módon a pozitív hősök népi kollégisták, a negatív hősök klerikálisok, míg a szánalmas ingadozók jobbára gazdászhallgatók. A sorok közül kikönyöklő korszellem ellenére is megmutatkozik a regényben Szilvási minden későbbi történetmesélő erénye. Ahogy tanult bölcsész barátom találta mondani a minap: „borzalmas, de nem lehet letenni”.
(Alinea Kiadó, 2017. 280 o.)
FARAGÓ JÓZSEF
Ám Szilvási Lajos első regénye oly ritkán bukkant fel a könyvárveréseken, hogy még pár hónappal ezelőtt is közel 20 ezer forintig licitáltak egy kóbor példányra.
A Fényes szelek nemzedékéhez tartozó Szilvási az 1947-ben indult, marxista szemléletű Csillagban publikálta első novelláit. A főszerkesztő Németh Andor, a felelős szerkesztő Méray Tibor volt, míg a vezető költő szerepét Zelk Zoltánra osztották.
Olyan fiatal lírikusok tartoztak a folyóirat köréhez, mint Juhász Ferenc vagy az akkor még F. előjelzéssel publikáló Nagy László. Majd az 1951-es Fiatal írók antológiájának szerzői között is olvashatjuk Szilvási Lajos nevét, a szintén pályakezdő Bacsó Péter, Csoóri Sándor és Szécsi Margit társaságában.
Meglehetősen homályosak a Középiskolások születésének körülményei. Annyi bizonyos, hogy a keszthelyi Festetics-kastélyban berendezkedő Csányi László Népi Kollégium korábbi lakója, az érettségi évében Pestre kerülő Szilvási Lajos beadta művét a SZOT 1950-es József Attila-regénypályázatára.
Bár eredetileg katonatisztnek szánták, az 1951-ben elnyert pályadíj átirányította őt a Magyar Távirati Irodához. Amikor a regény 1953- ban napvilágot látott, Szilvási már a Szabad Nép munkatársa volt. Ahová más fiatalokkal együtt a Nagy Imre első miniszterelnökségét kísérő fellazulás juttatta. Ám a kormányfő 1955-ös felmentését követően, többek társaságában Szilvási Lajost is kipenderítették a pártlaptól.
A Középiskolások szerzője szinte még maga is középiskolás. Nem nehéz azonosítani a Balaton-parti helyszínt. Háttér a népkollégium szegényes díszlete, melyre az író később úgy emlékezett, hogy egy romos kastély, ahol az ablaküvegek egy részét olajos papírokkal helyettesítették, ahol a termekben nem volt parketta, mert az átvonuló hadseregek eltüzelték. Mégis ott tanulták meg, hogy közösség csak úgy képzelhető el, ha mindenki megosztja a többivel, amije van. És persze ott ismerkedtek meg a népírókkal, akik meghatározó hatással voltak a diákokra.
A romantikus cselekmény az 1948–49-es tanévben játszódik, s a Mindszenty-ügy helyi hullámai mozgatják a szálakat. Nem meglepő módon a pozitív hősök népi kollégisták, a negatív hősök klerikálisok, míg a szánalmas ingadozók jobbára gazdászhallgatók. A sorok közül kikönyöklő korszellem ellenére is megmutatkozik a regényben Szilvási minden későbbi történetmesélő erénye. Ahogy tanult bölcsész barátom találta mondani a minap: „borzalmas, de nem lehet letenni”.
(Alinea Kiadó, 2017. 280 o.)
FARAGÓ JÓZSEF
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!