A fehér hercegnő, HBO
Az első pár percében egy szexjelenettel és királygyilkossággal induló sorozattól hasonló izgalmakat várnánk végig, de a „női Trónok harca”-ként beharangozott széria innen már klasszikus kosztümös románcként gördül tovább, leginkább a történelmi fikciós-romantikus irodalom kedvelőinek örömére.
A Philippa Gregory bestseller regényfolyamából készült A fehér királynő folytatása már új szereplőkkel, picit szappanoperásabban visz vissza a Rózsák háborújának korába. III. Richárd eleste után a Tudor- és a York-házak tovább marakodnak a trónért, de ezúttal nem a csatatéren, hanem a politikában és az ágyban. Az új király udvarában hemzsegnek az intrikus nők, akik az eseményeket alakítják, míg a férfiak – már akik túlélték a hosszas háborúskodást – csak hiszik, hogy ők hozzák a döntéseket. Ennyiben „női” a sorozat, és persze abban, hogy a kényszerből, birodalomegyesítési céllal összeadott VII. Tudor Henrik és Yorki Erzsébet közt a szenvedélyes gyűlölet épp ilyen heves szerelemmé alakul át.
Sokat ad a hitelességhez, hogy a színészek nem kimondottan szépek, bár azért nem ragyásak és fogatlanok, mint az 1400-as években lettek volna. A minisorozat történelemhűsége abban a legerősebb, hogy nem idealizálja a kor nemi szerepeit, és abban is igazságos, hogy egyik oldalnak sem volt könnyű élete. Már azt nézve sem, hogy Erzsébetet előbb a Shakespeare-drámából nem épp szívtipróként ismert Richárdnak, saját nagybátyjának ígérték, majd „szerelme” gyilkosával kellett együtt hálnia, s ezen felül megküzdeni kígyónyelvű anyósával és boszorkányos, bosszúszomjas anyjával. Ez nem a happy endek kora, ám ettől még a románc univerzális és örökzöld, ugyanazokat a húrokat pengeti, mint bármely lángoló, viszontagságokkal kísért szerelem. Ez is egy „Rózsák háborúja” (most a hollywoodi filmre gondolva), csak fordított sorrendben: előbb a pofonok csattannak, utána a csókok.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!