Se szánja, se szánhúzó kutyája? Sőt, életében nem utazott kutyaszánon? Mégis szeretne indulni az északi sarkkörön túli – Norvégiából Svédországba tartó – 330 kilométeres távú Fjällräven Polar kutyaszános expedíción? Nos, akár önnek is lehetősége adódhat rá, ahogy Kramer Zsoltnak. A fiatalember eleddig egyetlen magyarként, de brit színekben rajthoz állhat.
„Kalandfüggő vagyok, számomra mindegy miféle, csak különleges élmény legyen – mesél magáról a 37 éves budapesti közgazdász- informatikus. – Tizenhat órás barlangi túlélőpróba, téli, jégcsákányos-hágóvasas magashegyi út, fürdés a csaknem jeges tengerszemekben… Erdélyben, Csíkszeredán születtem, a hegyek között, s apámtól tanultam meg a túravezetést, már két évtizede viszek csoportokat a Kárpátokba. Síelni is ott kezdtem, de kutyaszán arrafelé nem volt, csak az utóbbi időben próbálkoznak vele néhányan. Én eddig soha nem kutyaszánoztam, ám nagyon vonzott a lehetőség. És tényleg nincs még se szánom, se huskyfalkám. De lesz!” – jelenti ki határozottan Zsolt. Egy barátja facebookos bejegyzésében olvasott arról, hogy be lehet nevezni a Fjällräven Polarra, amit évente indít egy sarki felszerelést gyártó cég. Csakhogy ehhez előbb meg kell nyerni egy internetes szavazatgyűjtő versenyt, melynek eredményeképpen húsz ember vehet részt az expedíción. „Belevágtam, és november közepétől december 10-ig több mint 2500 voksot kaptam. A versenytársak között magyar nem is volt, a legtöbben Nyugat- Európából és Amerikából jelentkeztek. A meghirdetett tíz ország mellett kellett volna lennie egy gyűjtő kategóriának, ám erről elfeledkeztek, így végül a brit csapatba sorolva lettem az első. A másodikat, egy Angliában született, de most Dél-Afrikában élő fiút 400 ponttal előztem meg. Így azután benne vagyok a háromfős brit »válogatottban«. A szponzorálásomat a Fjällräven magyar képviselete vállalta.” Kramer Zsolt szánja már készen várja őt a norvégiai Signaldalenben, a tengerpart közelében, ahonnan április 9-én indul a 13-ig tartó kemény és fagyos túra 330 kilométeren, a havas tundrán és a hegyi gleccsereken át a svédországi célig, Jukkasjärviig. „Egy-két nappal előbb kell csak megérkeznem, s akkor »mutatnak be« a falkának. Hat kutyám lesz, ők cipelik majd a csomagjaimat és engem is. Hetven kilót nyomok, a pakk is lesz vagy harminc. A helyszínen szakemberek avatnak be – ígéretük szerint néhány óra alatt – a szánhajtás fogásaiba. Azért már utánaolvastam, s tudom: hegymenetben nekem is tolnom kell legalább fél lábbal taposva a borulékony szánt. De bízom magamban, és a nálam biztosan tapasztaltabb kutyákban. És tudom már azt is, mit tegyek, ha nehezen barátkoznak meg velem: viszek magammal néhány szál jóféle hazai kolbászt, a csapatnak pedig szilvapálinkát.” Egyelőre csak a munka előtti szokásos szintentartó, 5 kilométeres futással, a túrákkal, és ha esik a hó, akkor síeléssel erősít Zsolt. A szervezőktől úgy értesült: ő lesz az első magyar a Fjällräven-kalandon, amit nem véletlenül titulálnak expedíciónak. A résztvevők sátrakban alszanak, vagy éppen hálózsákban, a szabad ég alatt. S ami neki különösen nagy élmény lesz ezen az úton: éppen április elején látszanak legszebben a folyamatos szürkületben a sarki fények. „A résztvevők között nem lesz verseny, együtt haladunk, egymást segítve. Nem nyerhetek érmet, de nem is veszíthetek. Csak magammal kell majd megküzdenem, ismét próbára téve, hogy mennyire bírom az extrém körülményeket, meddig tolhatom ki a saját határaimat. Jó edzés ez, mert a legmagasabb hely, ahol megfordultam, Törökországban az Aladaglar volt, 3756 méteres, havas csúccsal. Még el szeretnék jutni a Himalájába is. Egyszer már terveztem öt éve egy nepáli utat, de végül itthon maradtam, mert akkor született a fiam, Ábel…”
Itthon is próbálkoznak
Magyarországon az Északi Szánhúzókutyások Sportklubjában űzik a legtöbben versenyszerűen a sportot. Dér Andrea, a klub vezetője lapunknak elmondta: a százat közelíti a tagjaik száma, van, akinek egy-kettő és van, akinek harminc kutyája van. Itthon csak a rövid havas időszakban tartanak 6-12 kilométeres távú szános versenyeket, a hómentes hónapokban pedig kerekes edzőkocsival vagy futva, kerékpárral versengenek. A klubon kívül még bő féltucatnyi egyesület van és ezekben vagy ezeken kívül is akad jó néhány sporttársuk, aki indul a versenyeken. A legutóbbi sikerük a 2012. novemberi olaszországi Eb volt, ahol aranyérmet nyert Rosner Gábor, aki egyetlen kutya által húzott scooterrel – afféle ebrollerrel – indult 5 kilométeren. Külföldi versenyeik közül a leghosszabbak eddig háromnaposak voltak, napi 40 kilométer körüli távokkal, az ennél hosszabb északi szánhúzó versenyeken való részvételre a honiaknak nem futotta. Következő nagy versenyük február 7–10. között a szlovákiai Donovalyban fajtatiszta szánhúzó kutyák számára szervezett vb, ezen öt-tíz tagú magyar válogatott indul majd.
Kutyaszánnal könnyebb
A sarkvidékek feltárásában óriási szerepe volt a kutyaszánoknak. Cseljuskin orosz tengerész ilyennel jutott el a Tajmír-félsziget és egyben Ázsia legészakibb pontjára 1742- ben. Robert E. Peary amerikai felfedező, akinek elsőségét – számításai pontosságát – ma kétségbe vonják, azt állította, elérte az Északi-sarkot 1909. április 6-án. Vitán felül áll: legalább nyolc kilométerre közelítette meg a pólust, és az is, hogy ő fejlesztette ki és használta először expedícióin az ebek vontatta száncsónakot. Amundsen annak köszönheti, hogy 1911. december 14-én elsőként jutott el a Déli-sarkra, hogy kutyaszánokkal vágott neki a túrának, míg versenytársa, Scott több mint egy hónapos késését az okozta, hogy expedícióján lovak húzták a szánokat. A lovak elpusztultak, s Amundsenék kutyái közül is sok áldozatul esett, amikor a visszaúton nem akadt más eleség.
Az északi szánhúzó kutyafajták: a szamojéd, a szibériai husky, az alaszkai malamut és grönlandi kutya. A huskyt, ezt a strapabíró fajtát az aranyláz idején azután kezdték felvásárolni az alaszkaiak, hogy egy prémkereskedő fogata, amelybe a Csukcsföldről hozott kisteremtű – szibériai patkányoknak csúfolt – huskykat fogták be, kis híján megnyerte a Nome-i Kennel klub 1908-as első, 408 mérföld távú összalaszkai versenyét. A legismertebb szánhúzó kutyának, Baltónak, „akiről” film is készült, szobrot állítottak a New York-i Central Parkban. 1925 januárjában tört ki az alaszkai Nome-ban a diftériajárvány, s csak kutyaszánokon vihették oda az 1085 kilométerre eső Nenanaból az oltóanyagot: húsz hajtó másfél száz kutyával öt és fél nap alatt tette meg ezt a távot, s az utolsó szakaszon Balto – szintén husky – volt a vezérkutya. A szérumfutás emlékére 1967 óta tartanak „Iditarod” versenyt. Az alaszkai Iditarod Trail Sled Dog Race a legnagyobb, változó útvonalú és távú verseny, legutóbb 2012-ben 50-nél több induló 9 nap alatt tette meg az Anchorage és Nome közötti 1569 kilométert. Európa legnagyobb kutyaszánhajtó versenye a Grande Odyssée Savoie Mont Blanc. Egy 2011-es dokumentumfilm szerint húsz hajtó háromszáz kutyával 11 napon át verseng a Franciaországon és Svájcon átvezető ezer kilométeren. Idén január 12-én rajtolt a mezőny, és 23-án zárul a küzdelem.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!