Gyerekkoromban érdeklődéssel követtem az Angyal (A szent), valamint a Minden lében két kanál (A rábeszélők) című sorozatokat – a Roger Moore által alakított Templar és Sinclair sármja, fellengzősen bájos modora, jólfésültsége, hódításai még a bárgyú történetek, vagy a már akkor túlhaladott televíziós technológia ellenére is bámulatra késztetett.

 

Az 1927-ben született filmsztár (utóbb UNICEF nagykövet, lovag és Sir) 80 évesen vettette papírra visszaemlékezéseit My Word is My Bond címmel, ami kb. annyi tesz: „Bondul mondva”, „Bondom mondja”. Az önéletrajz, emlékirat szerzőjének elbeszélője leginkább a sokat emlegetett Jimmy Bond karakter hangján/modorában tart élménybeszámolót karrierjéről, sikereiről, választásairól, négy házasságáról, három gyermekéről, saját hipochondriájáról és mások gyarlóságairól. Érdekes, hogy a hódításairól elég szűkszavú, inkább utalásokból következtethetünk arra, hogy Moore legalább annyit kalandozott, amennyit Bondtól elvár a nézőközönség.

Felmerül, vajon a Moore által életre keltett Bond mennyiben merített Moore-ból az emberből, vagy fordítva: Moore, ha csak íróilag is, mennyire azonosult az évek során pályája legnagyobb sikerű figurájával, anyagi biztonságának biztosítékával. Az önéletrajz hitelességének kérdése ezen elbeszélői kettősség, kétarcúság mentén tevődhet föl. Ettől eltekintve máskülönben kiváló kultúr- és filmtörténeti adalék a Moore-féle pályaemlékezet: az 50-es évektől a jelenig az angolszász televíziózás és mozikészítés ma is jelentősnek tartott, vagy már elfeledett nagyjai népesítik be az élményszerűen elmesélt és hasonló módon olvasható lapokat.

Roger Moore: A nevem Moore… Roger Moore. Önéletrajz Budapest, Európa Kiadó, 2010. Fordította: Révbíró Tamás és Moldova Júlia. 412 o., 4200 Ft

Címkék: önkormányzati választások, forint

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!