2010 utolsó napjain debütált a budapesti Centrál Színház színpadán a Cabaret című világhírű musical Bozsik Yvette Kossuth-díjas táncos-koreográfus rendezésében. A művész ezzel a produkcióval, ahogy a gyerekeknek készült előadásaival is, folyamatosan küzd az előítéletek ellen.
– Ha a produkció nem szájbarágós, nyitva hagy kérdéseket, akkor a nézők éppen azt fogják belelátni, ami a leginkább foglalkoztatja őket. A Cabaret kétségkívül a fasizálódás folyamatáról szól, ezt pedig ma sokan súlyos problémának érzik.
– Dermesztő, amikor a szereplők rázendítenek egy szirupos, behízelgő, de mindinkább bevaduló náci nótára, a konferanszié pedig beint a közönségnek, hogy az átvéve a ritmust, tapsoljon, és a nézők jelentős része vezényszóra meg is teszi ezt.
– Kezdetben ezt szemtelenségnek szántam, azt kerestem, hogyan lehet a musical műfaját máshogy csinálni. Sátáni bált akartam. Arra nem számítottam, hogy amikor ennél a jelenetnél sok ember tapsolni kezd, az pokolivá, dermesztővé válik.
– Az újságok megírták, hogy föl kell oszlatnia a társulatát, a független színházaktól történt elvonások miatt. De szerencsére a Bozsik Yvette Társulat működik.
– Én azt nyilatkoztam, ha nem kapunk támogatást, akkor kénytelen vagyok feloszlatni a társulatot. Ezek után mindenütt az jelent meg, hogy feloszlatom. A táncosok két hónap fizetés nélküli szabadságon voltak. A Pöttyös Panniban és a Cabaretben tudtam nekik munkát adni. Kaptunk egy csökkentett működési támogatást és az NKA-tól produkciós támogatást, így február közepén bemutathatjuk a Tűzmadár és Menyegző című Sztravinszkij darabokat a Művészetek Palotájában, és februárra még megvan a fizetésekhez szükséges pénz. De új működési pályázatot még nem írtak ki, ezért nem tudjuk, mi lesz. Bizonytalanságban vagyunk. És nem csak mi. A Szegedi Balett, vagy Frenák Pál, Markó Iván társulata a magyar tánc krémje, mégsem garantált a működésük. Én is már negyvenkét éves vagyok, kaptam eddig hideget-meleget. Még mindig ebben az országban próbálok alkotni, ami nagyon nehéz. Hiába vagyok Kossuth-díjas, rengeteg támadás ér. Humorérzékemmel, öniróniámmal sikerült bizonyos rossz érzéseket elűznöm magamból.
– Azóta készít gyerekeknek szóló előadásokat, amióta önnek is van gyermeke.
– Akkor született Milán, amikor csinálni kezdtem a csecsemőknek szóló színházat, a Négy évszakot a Kolibriben. Azóta is viszem a próbákra, figyelem milyen hatással van rá a színház.
– Őrültségnek tűnt, hogy egészen picik számára is előadások készülnek, akár pelenkáznak is a színházban. De azóta ez több országban is bevált.
– Ez egy európai uniós projekt volt. Jártunk bölcsődékbe, tesztelőadásokat tartottunk. Már fesztiválok is voltak ilyen előadásokból, Budapesten éppúgy, mint Párizsban. A csecsemőknek például nagyon fontosak az ismétlések, ezért vannak ismétlődő gesztusok, karmozgások, tapsolások. Ezeket a kisbabák kezdik átvenni, utánozni. A táncot pedig amúgy is imádják, a legszívesebben felállnának és táncolnának, de a felnőttek gyakran rájuk szólnak, hogy ne tegyék.
– A gyerekeknek szóló előadásokban kikísérletezett dolgok valószínűleg sok mindenben segítik önt.
– Az, hogy például a Thália Színházban megrendeztem a Pöttyös Pannit, segített abban is, hogy éppen iskolába kellett vinnem a gyerekem. Ez nekem igen nagy váltás volt. Sokat sírtam és szenvedtem. Ezt be is építettük a Pöttyös Panniba, amiben hasonló dobozokban játszódik minden, amilyenekbe a gyerekeknek a felszereléseiket tárolniuk kell. Ezek a dobozok, rekeszek jelképesek, azt fejezik ki, hogy már a hat-hét éves gyerekekről kegyetlenül ítéletet mondanak, rögtön eldöntik, ki a jó és ki a rossz. Ez előítélet, és az előítéletek ellen folyamatoson küzdök, a Cabaret előadásában ugyanúgy, mint a gyerekeknek szóló produkciókban. Mások viszont egyre nagyobb falakat építenek maguk köré. Ha pedig valaki maga köré épít egy ideológiát, eszmerendszert, az bezártsággal, beszűküléssel jár.
– Volt egy balesete, félt, hogy utána nem tud majd táncolni. Azóta nem láttam színpadon.
– Sajnos azóta se táncolok. Az intenzív használattól az izületeim nagyon elkoptak, rendszeresen kell gyógytornára járnom. De a próbákon a lépéseket folyamatosan megmutatom. Mivel jó ízléssel idősen is lehet táncolni, elképzelhető, hogy még fellépek. És régóta vágyom rá, hogy legyen saját színházam, erről az álmomról még nem tettem le.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
