Stílusosan a cenzúráról folyt a vita a nemzeti ünnep előtt a köztévében, ahová másfél év alatt először sikerült meghívni az Egymillióan a Magyar Sajtó­sza­badságért mozgalom egyik szószólóját. Miután a műsorvezető hölgy első és egyetlen kérdését úgy kezdte, hogy „a tüntetésre készülve azért vannak itt mindenféle hozzászólások”, nem sírtam, hogy nem ostromolta tovább Juhász Pétert.

 

Erre ott volt Szirmay Dávid, a Bors újságírója és Pindroch Tamás, a Magyar Hírlap fűmunkatársa. Mintha egykori Nap-kelte Össztüzet láttuk volna megelevenedni, csak a kókadt fikuszok és a farostlemez paravánok hiányoztak. Szirmay már akkoriban is rendszeres kérdezővendég volt. Jó kiállású, fiatal újságíró, aki nem jön zavarba a kamerák előtt, és jól is kérdez. Most is inkább rá figyeltem, mint kollégájára, de csalódtam benne. Egy bulvárlap rovatvezetője és a lassacskán szintén szórakoztató műfajt képviselő Magyar Hírlap újságírója helyében én nem szólnám le az alternatív köztársaságielnök-választást, mint holmi bulváros fogást és olcsó geget. Ráadásul már azért megérte, mert a Milla ennek ürügyén juthatott be a köztévébe.

Juhászt azzal grillezték, hogy nin­­csenek is egy­­millióan, bibibí. Rá­­adásul az új médiatörvény alapján, ami miatt megalakultak, még soha senkit nem ért retorzió. Nyilvános esetről valóban nem tudunk, de ismerek olyan újságírót, egészen közelről, akit az MTVA épp az új médiatörvényre hivatkozva perrel fenyegetett meg egy sarkosabb megjegyzéséért. Juhásznak igaza van abban, hogy ez a cenzúra nem tetten érhető, hiszen nehezebb bizonyítani a vélemények hiányát, mint felmutatni egy konkrét esetet. Nekik sem az fáj, hogy ne lehetne szabadon kritizálni, hanem hogy ez nem jelenik meg szinte sehol. Talán nem csak én érzem úgy, hogy miképp eleddig a Milla is, mindenfajta ellenvélemény kiszorult a közmédiából. Egyik nap hoznak egy törvény, az esti Híradóra már kerül, aki megmondja, ez csupa haszon, öröm és boldogság. Ha ugyanennek az ellenkezőjét határozná el a kormány, bizonyára ahhoz is találnának vállalkozó kedvű embert. Noha olykor megszólaltatják az ellenzéket, csak jelentéktelen kommentárokat és késő bánat puffogást csavarnak ki a riportalanyokból. Önkény ez a javából, mintha egy bíró csak a számára szimpatikus tényeket venné figyelembe a tárgyaláson. Bezzeg az előző kormányok idején minden egyes közéleti hír mellé járt legalább egy szaftos fideszes kirohanás.

Abban volt némi félreértés, hogy a Lomnici-ügy öncenzúra volt-e. Nem derült ki, hogy Pindroch tényleg semmi kivetnivalót nem talált a Legfelsőbb Bíróság volt elnökének híradós kitakarásában, vagy csak jól látta a helyzetet. Hiszen a köztévé dolgozói felsőbb utasításra jártak el, s ez valóban nem ön-, hanem sima cenzúra. Akkor lett volna öncenzúra, ha ezt saját kútfőből teszik, megpróbálva megfelelni a főnökük ízlésének, a munkahelyük érdekeinek, vélt vagy valós elvárásoknak. De az a televízió ne fikázza Dopemant, legyen akármilyen nevetséges figura, amely hónapok óta egyáltalán nem foglalkozott Schmitt Pál plágiumbotrányával.

Ma Reggel, M1, március 14.
 

Címkék: Képernyő-televízió, MTV-Magyar Televízió-Magyar Rádió-közszolgálati-médiatörténet, kritika, tüntetés-demonstráció-sztrájk-tiltakozás, kormány, MSZMP

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!