Semmi finomkodás - Henri Matisse: Cut-outs, London, Tate Modern.

Olló és papír – meglehetősen szűkös eszköztár. Ennyit használt csupán Henri Matisse (1869–1954), hogy a világot grandiózus kompozíciókban, teljes pompájában tárja elénk. Rég tekergett akkora sor a londoni Tate Modern előtt, mint a Cut-outs (Kivágások) című, tizennégy termet betöltő kiállításon, amely a francia festő munkásságának utolsó tizenhét évét mutatja be.

Technikai egyszerűségének dacára egyik legsokrétűbb és legtermékenyebb periódusa ez. Az első terem tanúsága szerint kezdetben a kivágások arra szolgáltak, hogy a vászonra vitt csendéletek elrendezését segítsék – papírcsészék, almák és tahiti kagylók keresték végső helyüket a képen. A sablonok azonban hamar utat vágtak maguknak és külön életre keltek, teret hódítva a festék és ecset kettőse elől. A művészről készült filmfelvételen az alakzatok szinte kibomlanak az olló nyomán.

Semmi finomkodás vagy pepecselés: a vágás egy mozdulattal kelti életre a formákat, az eredmény pedig dinamikus, hatásos és mozgalmas, akárcsak maga az avantgárd.

A variációk száma végtelen, a második terem szabadon szökellő balett-táncosaitól és artistáitól a Tahiti ihlette Óceániáig, amely égi és vízi teremtmények, fecskék, korallok, halak és levelek nyüzsgése. A kivágások hamar beborították Matisse stúdiójának falát, új és újabb elrendezéseket nyerve, egy felkérés révén pedig egy vence-i kápolna rózsaablakait is díszítik – a színes üvegen átütő fények (szó szerint) új megvilágításba helyezik a szerteágazó formákat. A kiállítás vége felé találjuk a kék aktokat, talán legismertebb műveit, amelyeken a papírszeletekből női testek kontúrjai rajzolódnak ki.

A tömegben nehéz utat törni, hogy hosszabban szemlélhessünk egy-egy darabot: ahogy sétálunk teremről teremre, a negyvenestől az ötvenes évek felé, a kivágások egyre növekednek, gigászi méreteket öltenek, akár Az arapapagáj és a sellő, amely több méter szélességben terpeszkedik a fehér falon, algalevelek és gyümölcsök gyűrűjében. Hatalmas és színpompás alkotások ezek, amelyeken át egy kerekes székbe kényszerült, élete végén járó művész láttatja a világ kifogyhatatlan kincseit.

(A kiállítás szeptember 7-ig látogatható.)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!