Az internetes apróhirdetési portálok valóságos aranybányák az online térben „guberálók” számára. Nem csoda, hogy gombamód szaporodnak a virtuális piacok, manapság szinte mindent meghirdethetünk a világhálón, ráadásul ingyen. Szinte mindent. Akadnak ugyanis bizonyos kivételek, amiket tiltanak a soha senki által végig nem olvasott szabályzatok. Lássuk, mit lehet és mit nem, mivel érdemes és mivel fölösleges házalni a végtelen internetes piacon.
Álláskereső hölgy, aki Beyoncé testére montírozza bárki arcát, hirdetés a hirdetésben (ahol az autót, ugyanott kiváló birsalmapálinkát is venni lehet), masszőzök bikiniben – a kínálók és keresők fantáziája és leleményessége nem ismer határokat, ha érvényesülni akarnak az apróhirdetési portálokon. Érthető is a harc, a konkurenciával meg kell küzdeni: a legnagyobb apróhirdetési oldalakon naponta akár félmillióan is megfordulhatnak. Napi több tízezer friss hirdetés, és alig találni pár hétnél régebbi kínálatot ezeken a honlapokon. A Jófogás.hu-nál például viszonylag nagy a szigorúság, hiszen családbarát oldalként emlegetik magukat, de nem csak az erkölcs, a vásárlók védelme is fontos számukra – árulja el Budai László ügyvezető igazgató. Ezért nem lehet például élelmiszert árulni náluk (még akkor sem, ha a cukkinit nagyra nőtt cukiságként kínálják), szexuális szolgáltatásokat ajánlani és ajánlott a trágár kifejezéseket is kerülni – úgyse kerül be az oldal hirdetési áramlatába, a szemfüles munkatársak „kézi vezérléssel” hamar kiszűrik azt. De megtévesztő vagy sértő reklámokkal sem érdemes bajlódniuk a felöltőknek.
Nehezen találunk az ellenőrzött apróhirdetési oldalakon gyógyszert, kábítószert, szeszes italt is. Ez utóbbival mondjuk pont nem lehetetlen próbálkozni, az Apród.hu-nál, például ha a kínált áru kifejezetten minőségi, egyedi vagy különleges ital, gond nélkül hirdethetjük- vehetjük. Az már más kérdés, hogy kinek a tiszte eldönteni, mi tartozik a fent felsorolt kritériumok közé… Sőt állatokat is találhatunk, csupán eladóként biztosítanunk kell a humánus szállítási feltételeket.
De vissza a tiltott fa gyümölcséhez. Az sem mindegy, hogyan hirdetünk. A Jófogásnál például nem szeretik, ha katalógusképekkel csábítjuk a vevőket vagy éppen a netről lopunk kamu illusztrációkat. A kuncsaftnak tudnia kell, mit vesz majd át, elvégre mégsem fair, ha pár ezer forintért márkás, tökéletes állapotban levő futócipőt remél, aztán csak egy bűzös tornacsukát kap cserébe a pénzéért. Apropó, átvétel. Majd’ minden portálon javasolják (ha nem épp kötelezik) a felhasználóknak, hogy csak személyes találkozó alkalmával cseréljen gazdát pénz és áru. Az sem árt – hívják fel itt-ott rá a naiv vevő figyelmét –, ha a randevút nyilvános helyre szervezzük. Fő az óvatosság! Ja, és nem árt odafigyelni a vásár legalitására sem: a NAV ugyanis előszeretettel kódorog apróhirdetős oldalakon, szúrópróbaszerűen válogatva az eladók között. Nem is olyan régen, év elején például egy videokazetták digitalizálásával foglalkozó alkalmi szolgáltató akadt fenn a rostán. Revizorok kérték szalagjaik tartalmának DVD-re másolását, mikor azonban a munka elkészült, se számlát, se nyugtát nem kaptak róla. Kiderült, a munkát végző férfi neje – aki a pénzt is átvette – szabályos munkaszerződésben áll férjével, bejelentési kötelezettségének azonban nem tett eleget. Sőt mi több, még pénztárgép sem akadt otthon.
Érdemes tehát óvatosnak lenni – akár hirdetünk, akár keresünk. Ha pedig a szűrt tartalom nem elégíti ki igényeinket, hirdessünk inkább barátaink körében, közösségi oldalakon.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!