-
Simon Bettina: típusbútor
megörököltük az előző lakó
ülőgarnitúráját és most minden
helynek külön feladata van
a beépített szekrény és a
lambéria miatt nem tudsz
többé hozzásimulni a falhoz
a tapéta mintája elszíneződött
körvonalaz valamit de nem
találsz rá szavakat
amikor kihúzod az ágyat
a támla helyén egy üres folt marad
Simon Bettina: az ismétlés gyakorlása
kivágták az ötven éve telepített fasort
ennyi idő alatt romlott el egy társasház
csatornázási rendszere
több mint egy hónapig javították
minden zaj behallatszott a szobába
a lombkoronák helyére beköltözött
egy teljes évszaknyi napfény
fele ennyi évet öregedett anyám
egy nyár alatt a kilencvenes években
a hátramaradt rönkökön tisztán kivehető
a kivágott fák valamikor egy irányba nőttek
Simon Bettina: szobanövény
szándékosan nyitva hagytad az ablakot éjszakára
hogy megszokjuk milyen sors vár ránk
arra kértem könyörüljön rajtam
és tegye jóvá vagy kövesse el újra
ujjaid összeszorítottad és felém közelítettél
mint aki várja hogy szétfeszítsék amit titokban tart
később megtanítottam neked a nyugalmat
ahogyan a téli erdőben fázik az idő
mielőtt elindultam letöröltem a nyáladat és
az ablakba tettem az egyetlen növényt ami túlélte a telet
Simon Bettina: pontosan jár
náthás a reggel, pára van.
a tegnapi utolsó gondolatomat
már nyugodtan kimoshatom a
számból. valamit válaszolok,
de nem a te kérdésedre.
a műkönny talán kocsonyából
készül vagy a szavaidból, hiszen
hozzám beszélsz. a kezed érdes,
és magamat érzem tőle durvának,
amikor hozzám érsz.
felébresztett az anyám álmomban,
pedig rád gondoltam végig. nem
kérdeztem tőle mit akar, neked meg
nem mertem szólni, a bőr megráncosodik,
nem lesz libabőrös, még ha fázik is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!