Smink nélkül - Botránykönyvből botrányfilm

Botránykönyvből botrányfilm? Denis Diderot 1760-ban írta Az apáca című levélregényét, de egyházellenessége miatt csak halála után 12 évvel, 1796-ban jelenhetett meg – nálunk csak 1869-ben – a francia forradalom eredményeképpen. Diderot műve, mely többek között az alapvető emberi szabadságjogok eltiprásáról szól, szekularizált világunkban aktualitással bír még – legalábbis Guillaume Nicloux, francia filmrendező szerint, aki a regényt megfilmesítette. A Frankofón Filmnapokon adott nekünk interjút.

- Szemembe süt a nap, így nem tudok beszélgetni.

– Viszont így plasztikusabb fotó készülhet az interjúhoz.

– Akkor se fog menni…

– Rendben, üljünk arrébb. Egyébként Camus Közönyében is így van, a főszereplő, Meursault szemébe süt a nap a tengerparton, ami egzisztencialista léthelyzetet teremt. Vagyis döntenie kell…

– Az még a kamaszkoromra tehető, ekkor olvastam először Diderot Az apáca című regényét is, óriási, sokkoló hatással volt rám. Már akkor megszületett a döntés, hogy egyszer megfilmesítem. Igaz, jó pár esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy érett fejjel hozzá tudjak nyúlni. S ha már szóba került a fény: Diderot műve is fényárban született, a felvilágosodás korának egyik legjobb regényéről van szó.

– Smink nélküli arcok kiszolgáltatottsága jellemzi a világot, amelyet a filmben teremtett a regényből.

– Senkit nem sminkeltünk, és természetes fényt használtunk. A változó fényviszonyok is jellemzik a szereplők lelkiállapotának változásait. Gyakran csak a színésznők arcát látjuk, hogy hangsúlyt kapjanak az érzelmek születései és változásai. A belső vívódás ábrázolása volt az elsődleges, valamint a kontraszt a meztelen arc és az elfedett test között.

– Amikor a szabadság gondolata először megjelenik, a hálóingen átsüt a napfény – ennek ellentéte a bezártság sötétsége.

– A fény hiánya fontos szerepet kap: a szabadság hiányáról szól.

– Az első kolostorban az apácák mozgására a geometrikus alakzatok rendje volt jellemző, eszünkbe juttatva a totalitárius diktatúrák, leginkább a nácik tömegjeleneteit.

– Ez nem volt szándékos, sem végiggondolt. Sokszor a színészekkel együtt alakítjuk a mozgásokat, de ha ez a gondolat jött le a vászonról, nyilván nem véletlen.

– A film az 1848-as magyar forradalom és szabadságharcról való megemlékezések időszakában kerül a mozikba, amely szintén a szabadság, egyenlőség, testvériség ideáiról szól. Ám sok mindenben visszaléptünk azóta, s Franciaország is újra vitáktól hangos. Úgy tűnik, túlságosan is aktuálisak az egykori követelések.

– Diderot műve időtlen alkotás, a mai napig sem csökkent aktualitása. Két olyan dolgot fogalmazott meg ugyanis, amit akkoriban nem nagyon volt szabad. Az egyik a szabadság kérdése, vagyis: hogyan lehetséges az, hogy valaki helyett mások döntik el, hogyan kell gondolkoznia és mit kell csinálnia. A másik pedig az, hogy egy férfiak által vezetett társadalom dönti el, mit kell gondolniuk a nőknek. Ezen a téren a mai napig sem történt jelentős változás.

– Visszatérnék a testvériség és az egyenlőség ideájához. Ha az alárendeltség kérdését vizsgáljuk, akkor a nők a férfiaknak, a szegények a gazdagoknak, és minden más bőrszín és vallás a fehér és keresztény embernek alárendelt a mai napig Európában.

– Nekem a mai napig jobban szétválik, jobban látható a szegények gazdagok általi elnyomása, mint a nők férfiak általi alávetettsége. A francia társadalmat nagyon foglalkoztatja, hogy újra lehet-e írni a nemi szerepeket, a filmben is egy ilyen lázadást látunk, csak éppen 250 évvel ezelőttit. A szegénység kérdéskörét pedig remekül illusztrálja, hogy például a kaliforniai Santa Monica üdülőövezetében a hontalanok a városon belül lehetnek, szerves részét képezik a város életének, míg mondjuk, Dél-Franciaországban a szegényeket kirekesztik, elüldözik a városokból, hogy ne is lássák őketa nyaralók. A szegénység, a rasszista kirekesztés és a szexizmus elleni, vagyis a nőről való negatív sztereotípiákban való gondolkozás elleni harcot csakis úgy lehet megvívni, ha folyamatosan láthatóvá tesszük a problémát. Ez a film is szól a szexista gondolkodásról, és elveti azt. Beszélni kell ezekről a dolgokról, csak úgy lesz változás.

– A ’60-as évek életmódbeli, feminista, szexuális és kulturális forradalmai végleg eltörölték a bűntudat kultúráját. Ekkor kezdődött a posztmodern időszak, melyben újra kell írni a meséket, regényeket, újra kell festeni a festményeket, újra kell forgatni a filmeket, hogy a posztmodern családmodellt, életmódot, gondolkodást tükrözzék. Az apáca is egyújraforgatott mű.

– Ebben egyetértek, és ezért mondom, hogy fontos, hogy beszéljünk a dolgokról, hogy újragondoljuk, újraírjuk normáinkat.

– 1966-ban már Jacques Rivette leforgatta Az apácát Jean-Luc Godard élettársával és kedvenc színésznőjével, Anna Karinával. Egyházi tiltakozást és állami tiltást váltott ki. Akkor miért?

− A ’60-as évek Franciaországában évente száz filmet is cenzúráztak, a kormány központilag döntötte el, mi jelenhet meg és mi nem. Jacques Rivette Az apáca című filmjének betiltása körüli botrány a cenzúra ellen szólt, nem is annyira a filmért álltak ki akkor. Ez persze semmit nem vesz el az érdemeiből, „szabadságharcos” film volt. A mi felfogásunkban, ha úgy tetszik, filmes újraírásunkban, a szexizmus, a nők társadalom általi elnyomása bír központi szereppel.

– És a fény…

− Igen, igen, bár így, hogy nem sütött a szemembe a nap, jobb volt a beszélgetés. Lehet, túl sokat politizáltunk, de hát a mozi politikai ügy is egyben.

Guillaume Nicloux névjegye

1966-ban született író, forgatókönyvíró, filmrendező. Különös, kalandos írásai közül a Zoo City a legismertebb. Szívesen viszi mozivászonra a bűnügyi regények sötét világát (Az őrület vonzásában, 2003), kedveli a misztikus történeteket (Egy személyes ügy, 2002), és nem áll távol tőle a vallási témák bűnügyi történetté formálása sem (A sziklatanács titka, 2006). Épp most kerül a hazai mozikba legutóbbi történelmi drámája, mely a felvilágosodás egyik legjelentősebb alakjának, Denis Diderot-nak Az apáca című regénye alapján készült.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!