Bár Sólyomról és Szarvasról ír a fülszöveg, és a címe is az, hogy Alakváltók, a könyv nem a manapság oly népszerű, tetszésük szerint jaguárrá vagy hollóvá lényegülő „félemberekről” szól.
Inkább emberi- politikai alakváltásról mesél: a magyar árva hogyan súlyosbodik román szekussá; a szerelmes miképp fajul árulóvá; a félnáci vasgárdista miként torzul hithű kommunistává; a borotvált puncitól megmámorosodó, naiv siheder hogyan fordul át bosszút lihegő gyilkológéppé. Na jó, egy igazi alakváltással azért megajándékozza olvasóit a szerző: a Román Munkáspárt főtitkára, Gheorghe Gheorghiu-Dej varangyos békává változik az esőben, az egyik internálótábor gyülekezőterének sarában (utána roppant mód vigyáz rá, hogy nyilvános szereplései alkalmával ne illesse víz).
Az Alakváltók a végbe csomagolja a kezdetet: a mű az 1989-es romániai forradalom előestéjén startol, és az utolsó oldalakon megbukik a Ceauşescu-rezsim. Középen viszont épp hatalomra jutnak a kommunisták, és a Securitate a rendszer megerősítése érdekében táborba zárja mindazt, aki gyanús, köztük a két megveszekedett, bicskás székelyt, Sólyom Ferencet és Szarvas Istvánt – akik persze megszöknek és arra készülnek, hogy pár szövetkezeti bolt kifosztásával megteremtve az anyagi hátteret, megpattanjanak a kies Jugoszláviába. Ám Sólyom még üzekedik egyet az említett csupasz vagina tulajdonosával, akinek férje azonban történetesen a helyi biztonsági erők főnöke, és történetesen otthon hagyta a sapkáját. A szolgálati kocsi megfordul, és kezdetét veszi a dráma – agyonlőtt édesanyával, vetélésig kínzott szerelmessel, zsíros hajú pásztorkirállyal, rút árulással és csendes kivérzéssel. Sólyom története lüktet a könyv közepén, a keretmese kissé nehézkes, túlírt, de tagadhatatlanul remek lélekrajz.
(Szabó Róbert Csaba: Alakváltók.
Jelenkor, 2016. 261 o.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!