18. Pécsi Országos Színházi Találkozó, június 7–16.
A POSZT túljutott a fesztivál történetének sok évig elhúzódó, a megszűnéssel fenyegető válságán, de a tíznapos rendezvény már csak a nevében azonos az ezredfordulón elindult művészeti találkozóval: szakmai rendezvénnyé vált.

  -
  -
- – Kép 1/2

A pécsi Széchenyi térre installált plakátkiállítás az évad több mint 400, magyar nyelvű színházi előadását hirdette. A POSZT versenyprogramjában ebből tizennégy előadás szerepelt: négy budapesti, öt vidéki és öt határon túli produkció Regős János és Térey János válogatásának köszönhetően (Bazsányi Sándor és Balog József voltak a segítőik).

A versenyprogramot a fesztivál díszvendége, Bálint András merésznek nevezte, s valóban, a szakmán túlmutató vitákat gerjesztett etikáról, erkölcsiségről. Legnagyobb vitát a kolozsvári színház Rosmersholm című előadása váltotta ki. A rendező Andriy Zholdak személye ellentmondásos, másrészt a rendezése is jelentős indulatokat váltott ki a nézőkből, amihez hasonlót nem tudok említeni az elmúlt fesztiválok sorából. Térey János a szakmai vitán úgy érvelt, hogy abban reménykedett, megidéződik „Hernani-csatája” (Victor Hugo romantikus darabja a bemutatója után hónapokig verekedést váltott ki a romantikát védő és az azt támadó klasszicista színházat kedvelő nézők között). Zholdak rendezése magyar színházakban szokatlan intenzitású előadást eredményezett: az őrültség került a centrumba, s köré feszes, jól működő rendszert építettek fel az alkotók, amelyben bármi előfordulhatott, de tényleg.

A fesztivál egy másik díjhalmozó előadása a Radnóti Színházban futó, Andrei Serban rendezte III. Richárd volt. A mintegy húszperces taps a pécsi Zsolnay Negyedben pár hónapja betiltott Alföldi Róbert fellépésének is szólt, de ugyanezt megkaphatta volna csak a címszerepben nyújtott alakításáért is. A legjobb mellékszereplő díját elnyert Kováts Adél a Kodály Központ színpadán finom utalásképpen köszönetet is mondott Alföldinek. A Lévay Balázs vezette szakmai beszélgetések feszesen, jól bonyolódtak, de a fesztivál masszívan legerősebb vonala évek óta a Nyílt Fórum. A Színházi Dramaturgok Céhe szervezésében zajló felolvasószínház a friss darabokat szembesíti a közönséggel. Például Maros András– Szálinger Balázs Phil Collinsát Hegedűs D. Géza állította színpadra, a színészosztályát éppúgy belevonva, mint Lukács Sándort, Börcsök Enikőt. Ez nem hakni volt, hanem igazi színház.

Furcsán szakmai és felszínen konfliktusmentesen zajlott a POSZT, egyedül a pécsi polgármester lépett túl az udvarias házigazda szerepén, s szóvá tette a gálán, hogy mennyire megosztók voltak az előadások. Hogy nézők hagyták el a színházat. S  reméli, hogy ez a jövőben változni fog. Bár a fesztivál léte valóban a pécsi támogatástól függ, ez mégiscsak túlzás. Előrevetíti a kompromisszum kényszerét? Mi változott az elmúlt 18 évben? A kezdetekor napi szinten vált országos médiaeseménnyé, ma a megnyitóról és a seregszemle díjazottjairól számol be a média röviden. A kezdetekben OFF programok megtöltötték a várost (alternatív színházi, irodalmi, képzőművészeti, zenei eseményekkel, gyerekprogramokkal), és a napokig itt tartózkodó művészeknek lehetőségük volt egymást nézni, s beszélgetni, ma egyéjszakás tájolássá változott a fesztivál.

A POSZT ma a városban szinte csak a Széchenyi tér és a Színház tér közötti százötven méteres területre korlátozódik. A korábbi ingyenes rendezvénydömpingnek nyoma sincs, az alapvetően szakmai fesztivál jelleget jó minőségű bulvárelőadásokkal egészítették ki, s ez fix bevételt jelent. „Idén 110 milliós a költségvetés, ez 30 millióval volt kevesebb, mint tavalyi. Megörököltük, hogy stabilan bizonytalan a POSZT költségvetése, de a bevételünket stabilan 10 millióval növeltük” – mondta Szűcs Gábor „Medve” fesztiváligazgató. Csak a bevételnövekedéssel kevesebb lett a néző. Ez a kompromisszum ára.

Címkék: kritika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!