Sűrű anyag - Fácángyilkosok. - A Q-ügyosztály végre újra akcióban: a Jussi Adler-Olsen népszerű krimisorozatából készült második film is hozza az első részben (Nyomtalanul) megtapasztalt, elfojtott érzelmekből és múltbéli sötét titkokból táplálkozó, klausztrofóbiásan nyomasztó hangulatot, amiben utánozhatatlanok az utóbbi évek skandináv thrillerei.
Ugyanaz a stáb is forgatta: Mikkel Nørgard rendező még az előre sejthető történéseket is úgy adagolja, hogy sokszor elakad a lélegzetünk, Eric Kress puritán és erős képei pedig az utolsó kockáig lebilincselik a figyelmünket. Az aláfestő zene reflexszerűen okoz libabőrt – nem hiába, a filmet a műfaj legnagyobb mesterei gyúrták össze, akik közül többen a Millenium-trilógiát is jegyzik.
Nyugodtan támaszkodhattak a különös nyomozópárost alakító Nikolaj Lie Kaas és Fares Fares remek játékára, akik bár megint keveset beszélnek, jelentőségteljes egymásra nézéseikben is mély dialógusokat látunk. Mivel a legelején kiderül, ki a gyilkos, a feszültség a nyomozásuk során épül fel, akár egy Columbo-részben. Úgy cserkészik be a tettest, akár egy vadászaton, csakhogy közben a ragadozó is bármikor támadhat. Ráadásul nagyvadra céloznak, a milliárdos szállodamágnásra, akinek a zsebében a fél ország – még a rendőrség is –, és aki a gyilkolást is úri előjogának tekinti. De még nála is veszélyesebbek, akiknek már nincs vesztenivalójuk, mint a kiégett, önpusztító Mørk nyomozó és az egyetlen élő szemtanú (Danica Curcic). A hátborsóztató hangulatnál csak a finoman beszúrt dán humor erősebb és feketébb, mint a kávé tej és cukor nélkül, ahogy a nyomozók isszák.
Készül már a 3. rész, a Palackposta is, bár új rendezővel, de ha a többiek maradnak, ebből a sűrű anyagból már aligha tudnak rosszabb filmet lefőzni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!