-
Csoda ez: trópuson látok karácsonyfát,
műanyag és világít, alatta igazi Mikulás
fulladozik a göndör álszakállban. Csoda az,
hogy Indiában minden (majdnem minden)
működik, pedig egész valószínűtlen,
hogy ilyen sűrűn még élni lehet,
hiszen a keserű szmog olyan tömör,
hogy feketét köp, aki csak szuszog.
Csoda az, hogy az áramló tömeg,
a sok millió ember, növény, állat,
színes szárik, kockás, világos ingek,
út szélén szoptató egykedvű majmok,
virágfüzértől és istenképektől
roskadozó, liántól szorított fák,
láb alatt hűtődző félvad kutyák,
kukázó varjak, örvénylő galambok,
villódzó csíkos mókusok, a rozzant
riksák, motorok, ilyen-amolyan
vakmerően manőverező, dudáló
kopott kocsik, a tartófalakig
leomlott házakban ponyvák alatt,
gumitűznél vagy házi aggregátor
sápadt fényében didergő családok,
tenyérnyi szobában kérődző birkák,
a járda szélén borotválkozók,
a soksávos út elválasztófüvén
vígan hintázó koldusgyerekek,
márványpaloták ragyogó füve,
faragványok és aranyékszerek,
a forgalomban araszoló téglaszállító
kocsi legtetején alvó
munkás, a macskák és a mongúzok,
az autók műszerfala felett Ganésa,
aki vigyázza ezt a tömeget,
hogy le ne hulljon egy verébfi sem,
és Arany János frissen megjelent
hindi kötetében a Néma bú
és a Világ, a nem tudom, milyen,
de hihetetlen sokféle világ,
a nagy malom, ez mind egyszerre van,
egyszerre élem, félem és remélem,
Delhiben, tizenhét karácsonyán.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
