J. K. Rowling izgatottan várt első, hangsúlyozottan felnőttregénye igazából kamaszregény, no, nem az ifjúsági irodalom kritériumainak rendszerében, hanem szemléletmódját tekintve. Igazi és hitelesen ábrázolt hősei a felnőttekkel, különösen pedig szüleikkel elégedetlen, őket lemeztelenítve látó és láttató tizenévesek. A hazugságokkal teli kisvárosi közösséget ők szembesítik hamisságával, miközben egyedül az ő tetteiknek lesz igazán következménye.
Hirtelen meghal Pagford, a takaros angol kisváros egyik legnépszerűbb figurája, Barry Fairbrother, így megüresedik helye a tanácsban. A testület éppen olyan kérdésekről készül dönteni, amelyeket a néhai zászlajára tűzött, amelyek ellen minden energiájával küzdött: Parlag – a város vadhajtása, a nyomornegyed, melyben ő is felnőtt – elcsatolásának, illetve a helyi drogrehabilitációs központ bezárásának ügyéről. A regény fő cselekményszála az elhunyt helyének betöltéséért vívott küzdelem és ennek következményeként a két erősen szociális jellegű ügy sorsa. A poszt elnyerése a jelölteknek és támogatóiknak azonban legkevésbé sem erről szól, sokkal inkább családi, társasági státuszuk újradefiniálását vagy éppen az elhunythoz való viszonyulásuk (szerelem, barátság, féltékenység) manifesztálódását jelenti. Ezt legjobban gyerekeik látják, és ennek leleplezésével tudnak legnagyobbat csapni rajtuk, megtorolva sérelmeiket – mégis ők lesznek az áldozatok. Míg a város jómódú polgárai papírmasé figurák, a nyomornegyed lakói pedig klisékből tákolt alakok, a kamaszok minden vonása és megnyilvánulás hiteles – ez kapcsolja egyedül Rowling új regényét a Harry Potter-könyvekhez. A gyermek- és kamaszkor világának, gondolkodásmódjának megőrzése és átadása, a nem felejtés csodálatos képessége.
A pattanások megalázó lüktetése, a halálos szerelem, a jogos dac, a torokkaparó félelem attól, hogy úgyis mindent elrontunk. A nagyon is valós helyszínek megrajzolása már sokkal kevésbé sikerül Rowlingnak, mint a Potter-könyvek képzeletbeli világának megteremtése, ez a hiányosság leginkább a Parlagon játszódó események kapcsán válik nyilvánvalóvá. Van itt minden: heroinmámorban tompuló anya, megerőszakolt gyermekek, mocsok, bűz, fertő – de mindez hatástalan, élettelen. És talán emiatt bosszantó a tragikus befejezéssel végképp eltúlzott didaktikusság, mert nincs kellően alábástyázva. Mindez azért különösen sajnálatos, mert bizonyos elemeiben kifejezetten jó könyvről van szó, párbeszédei a feszültségkeltésben remekelnek, fanyar humora néhol lehengerlő – a regény tulajdonképpen letehetetlen.
Az Átmeneti üresedés a Harry Potter-sorozattal ellentétben nem lesz alapmű, de szinte biztosra vehető, hogy egy kiemelkedő szerző első és felejthető felnőttregényét fontos könyvek követik majd.
J. K. Rowling: Átmeneti üresedés. Budapest, Gabo Kiadó, 2012. Ford.: Bihari György, Sóvágó Katalin, 573 oldal
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!