Valahol a nem túl távoli jövőben járunk. Az emberek egyre magányosabbak, és ráadásul ők maguk keresik a magányt. A Föld nem kifejezetten barátságos hely. Nem véletlenül. Eltűntek ugyanis a méhek – ez Douglas Coupland legújabb regényének, az „A” generációnak az alaphelyzete.
A többszólamú regények egyik nagy veszélye, hogy a sok különböző szál boncolgatása közben az olvasó elveszti a fonalat. Itt azért jelentősen megkönnyíti a helyzetet, hogy nagyjából minden szereplő ugyanarról mesél, illetve ugyanannak a történetnek a saját maga által megélt verzióját fogalmazza meg. Mindez nem működne jól, ha nem lennének már önmagukban is érdekesek a karakterek, de ha azon kapjuk magunkat, hogy egy buzgón vallásos, Tourette-szindrómás nő után egy pucéran traktorozó fiú veszi át a szót, máris kíváncsian várjuk, mit hoz a következő rész. Coupland zseniálisan fűzi össze a történeteket, miközben olyan finom megoldásokkal teszi élővé és érthetővé karaktereit és azok kétségeit, hogy a talán egy fokkal kevésbé „ütős” végkifejletet is megbocsáthatjuk neki. Mert a katarzis azért elmarad: bár a helyére kerül minden elem a kirakósban, mégis marad valami nehezen megfogalmazható hiány. A lényeget feszegető kérdések viszont ettől függetlenül is aktuálisak: az önmagunk hibáiból fakadó pusztulás képei egy olyan jövőképet vetítenek elénk, amely egyre kevésbé tűnik fiktívnek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
