Akár Dr. House karakterének alapigazsága is lehetne ennek a nagyszerű könyvnek a tételmondata – ha ugyan valóban meg volnánk győződve arról a végére érve, hogy bármiről kijelenthetjük ezek után: hazugság.
A Rabinovich család története néhány megkopott fényképből kiindulva tárul fel előttünk, fejezetenként más-más családtag mesél magáról és hozzátartozóiról – s ez a sok nézőpont nemhogy eloszlatná a felmerülő kérdéseinket, de egyenesen azt sugallja: egy a valóság, s ezer a ruhája. Még abban sem lehetünk teljesen biztosak, egy-egy családtagnak mi is a valódi neve, hol járt a háború alatt vagy miért is vált el pontosan. Az emberek szeretnek bizonyos dolgokat elhallgatni, míg mást szívesen kidomborítanak, hogy jobb színben tűnjenek fel, netán megnyugtassák saját lelkiismeretüket. A rokonok azonban nem bírják a hallgatást, így a hiányzó részeket kitöltik, kiszínezik, s a végén olyan bizonyossággal képesek állítani a legbizarrabb pletykát is, hogy a kívülálló, meghallgatván mindkét felet, képtelen megmondani, ki hazudik. Egyáltalán: hazudik-e az, aki bizonyos dolgokat eltitkol, tekinthető-e hazugnak az, aki maga is mély meggyőződéssel hisz nem létező igazában? Netán ismerős a problematika a saját családunkból?
A Rabinovich család kontinenseken és háborúkon átívelő, kényszerházasságokkal, antiszemitizmussal, titkolt homoszexualitással, anyagi gondokkal és lángoló szerelmekkel terhelt története nem csak önmagában nyújt lebilincselő élményt. Az iráni anyától, belga apától született, lengyel és osztrák zsidó felmenőkkel rendelkező szerző, Philippe Blasband olyan lenyűgöző stilisztikai érzékkel jeleníti meg az egyes szereplőket, hogy a regény valamennyi fejezete önálló kis stílusbravúr.
A Rabinovich album nem az a könyv, ami kiszúrja az ember szemét a könyvesboltban. Ám néhány oldal után olyan erős aha-élményt okoz olvasójának, hogy onnantól nagyon nehéz letenni. Megrázó-megvilágosító olvasmány, ami után kicsit elnézőbbek leszünk saját magunkkal és rokonainkkal szemben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!